Sír a hegedű az őszi lomb alatt,
hangjára lejthetik hulló táncukat,
a levelekből össze állt legény és leány,
árva padon ül a még árvább cigány.

Öreg kopott hegedűből varázsol,
oly csodás gyönyörű szép dallamot,
amely vissza vitte őt is a múltba, ezért
észre sem veszi, levelekből a két alakot.

Míg a képzelet, cigányt hegedűt alkot,
hulló leveleket, ősszel árván maradt padot,
addig a valóság, rombol minden vágyat álmot,
az égboltról is letépi, a neked ragyogó csillagot.

Írta-Varga István-Barcs 2017.11.11.