Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Egy (újságíró)iskolai dolgozat margójára...

Szepi02
Szepi02 képe

(Ön-író-ni-kuss verselemzés...)

Szepi: Boszi-óda, meg vissza 

Ne tudd meg Barátom, 
mekkora kincs vagyok!
Ördög se vinne el 
Ezért rég itthagyott. 

Elérzékenyültem, 
vasorrom berozsdált, 
kefével vakarom 
róla le a rozsdát. 

Éjszaka seprûmön 
röpködök veszettül, 
az alvó városon 
órákon keresztül. 

Hogyha a Zuram majd 
megunja tettemet, 
lelõ egy csúzlival,


s az avar eltemet! 

De addig púpomon 
dorombol a macskám,


s vágtatok éjente 
a ciroklovacskán!

   A vers hangvétele lírai, néha melankóliába hajló. Rövid, de velõs versszakok adják a becses olvasó tudtára, hogy a felvetett téma életbevágó fontossággal bír. A költõnõ az Antialkoholosták Ligája és az Országos Detoxikáló Állomás felkérésére írta meg ezt az örökbecsû költeményt, amely méltán tarthat igényt a kortársirodalom kritikusainak elismerésére. A szerzõ ezzel a mûvével kívánja szemléltetni társadalmunk fonákjait és mint elrettentõ példát állítja elénk a csalódott, kiábrándult és keserûsége miatt az italhoz menekülõ asszony történetét, aki már munkáját sem tudja tisztességesen elvégezni és nem találva problémájára megoldást, világgá repül. 

   A fenti verseletet Hófehérke gonosz mostohája, a szerencsétlen sorsú vasorrú bába írta, miután erõsen a pohár fenekére tekingetett nagy-nagy bánatában. Lelkét alaposan megtépázta az Óperenciás Hírlapban megjelent esküvõi hír, miszerint Hófehérke és a Fehérlófarkú Herceg világra szóló lakodalmat csaptak. A két házassági tanú a hét törpe volt. Áfonyapálinkát nyakalva bosszúsan látta be, hogy sajnos félmunkát végzett, mert mosthohalánya, hiába harapott bele a mérgezett almába, mégse harapott fûbe. Ezért aztán egyetlen barátjához az ördöghöz fordult, kérve õt, legalább vigye el magával egy kis búfelejtõ /al/világkörüli útra. Az ördög hanyatt-homlok, farkát felcsapva menekült a delériumrémes banyától, miközben patája hevesen kopogott a palota kövein. 

   A második versszakban a szerzõ bánkódó satarafából átváltozott rívó-picsogó nyanyává, ez aztán abszolut nem tett jót szépen ívelt, hatalmas, bibircsókos nyersvas heftijének, ami a nedvességtõl rozsdássá, a piától rezessé vált. Nosza nekiveselkedett és drótkefével lecsuszatolta a csúfságot méretes szaglószervérõl. Némi szidolozás után örömmel konstatálta, hogy védjegye újra fényesen ragyogott. 

   A harmadik versszak megírásakor az ittasságnak arra a fokára hágott a költõnõ, amikor már járni nem érdemes, még négykézláb sem, ha nem akarja a delikvens összetaposni a kezét. Ilyenkor inkább lökhajtásos automata seprût kell igénybe venni a helyváltoztatáshoz. Annyira még nem állított be a némber, hogy ne tudta volna, éjszaka biztonságosabb repkedni, mert nincs akkora forgalom, hiszen minden rendes Banya ilyenkor már elpihent. Csak az ilyen iszákos lumpen boszorkányok garázdálkodtak a légtérben, nem törõdve azzal, hogy magatartásukkal erõsen veszélyeztetik a polgári légi közlekedés menetrendszerû éjszakai járatainak biztonságát.. 

   A negyedik versszak híven tükrözi, hogy az erõsen illuminált állapotban lévõ vén csotrogány tudatalattijában a sok ital elfogyasztása ellenére is lappangott a félelem, hogy hites ura Lucifer rájön arra, hogy ittasan, jogosítvány nélkül, lopott és ráadásul kivilágítatlan seprûvel száguldozik az éjszakában. A felháborodott férj, /aki mellesleg parittya világbajnok/ nem egyszer csúzlizta már le kicsapongó életet élõ asszonyát, aki ilyenkor zuhanórepülésben landolt az avarban. 

   A befejezõ részben a remekmû alkotójában teljesen szétáradt az alkohol, elhatalmasodott rajta a mámor, amely a végkifejletben megszabadította minden gátlásától és félelmétõl. Felpattant cirkosára és elvágtatott a nagy setét éjszakába, önfeledten élvezte a sebességet, miközben boldogsággal töltötte el a tudat, hogy púpjába kapaszkodó göthös, bolhás fekete macskája még mindig ragaszkodik hozzá. Õ a világon az egyetlen élõlény, aki elviseli az alkoholista Boszit és elkíséri majd utolsó útjára is.
 

Rovatok: 
Humor