Egy Füredi Anna bál, mit közelből láttam,
a szívkórház erkélyén szomorúan álltam,
hallottam a zeneszót, hiányzott a nótám,
gyönyörű lányt láttam Balatonnak partján.

De másnap is ott láttam, kikötő mólóján,
virágmintás napernyő volt kicsi kacsóján,
visszasétált a hintóhoz melyik őt várta,
dalolva visszhangzott utca mint dalárda.

Ellopta az ősz a nyarat,
Egy-két meleg napsugarat,
Napsugár a színes ecsetet,
Festegeti a szép színeket.

Három süni jó testvérek,
Vidám lakói a rétnek.
Egyetlen vad fel nem falja,
Gömbök lesznek mint a labda.
 
Jaj, megszúrja a tüskéje,
Ott hagyja őket békében.
Julikának jött egy ötlet,
Ehetővé teszem őket.
 
Készítek egy csendéletet,
Kosárba dióbélt teszek.
Körte lesz a testük arcuk,
Jaj de finom ha harapjuk.

Őszi köd szitál,
hullik már
a fák sárga levele,
mint búcsúzkodók keze
az eltűnt nyár felé
integetnek vele.

Édes kicsi vörös cica,
Most érkeztél neved Mica.
Anyu hozott egy kosárban,
Rád talált egy lépcsőházban.
 
Nézd mily szép az új otthonod,
Joci vagyok a barátod.
Én is kicsike vagyok ám,
Tejet ad nekünk anyukám.
 
Üveggolyót adott nagyi,
Azzal fogunk majd játszani.
Elgurítom a szobában,
Ugorhatsz gyorsan utána.

rég volt ilyen évem, ennyire szomorú
Istent hiába kértem, körülvesz a bú
barátaimat búcsúztatom, elmentek
egymás után sorban, hát Isten veletek

búcsúzom először tőled, drága Gyula
búcsúzom tőled is, Viktor, Isten veled
tréfát űzött velünk a Halál angyala
elragadott oly hirtelen benneteket

Itt-ott mindig hunyorog kis fény,
közöttük kószál pár emberi lény,
majd gyűlik és nő az emberi tömeg,
virágokkal színesednek sírkövek.

Rokonok ismerősök sok jó barát,
már nem hallani egynek sem szavát,
mozgó lényük csillagokba költözött,
emlékük lángocskákat öltött.

Szentpétery Ildikó Szigi festményéhez

Feladtad a leckét egykor jó anyám,
holtadban is csüngök minden egy szaván
szeretetednek, nem hagyom a porban
kedves képed emléktől jóllakottan,
hangod, mosolyod rábízom a szélre,
tőled vagyok, zubog testemnek vére,
erre a világra te szólítottál,
majd eltűntél végleg egy szakadéknál,
porontyként sírtam utánad eleget,

Még itt az őszi napsütés,
Langymelege felüdülés.
Hallom a tücsök még zenél,
Harmat szárad cilinderén.
Hangját viszi az őszi szél,
Virágzó rétnek hinti szét.
Virágszirmok illatoznak,
Méhecskéket ide csalnak.
Milyen csodás e pillanat,
Hamarosan elillanhat.

2017.10.26.

Egy szép napnak néztünk elé,
Majd amikor megszülettél,
Az egész család oly boldog,
Gólya végre fiút hozott.
 
Mikor láttam a mosolyod,
Tudtam sok örömöt hozol.
Érzelmi kötődésed nagy,
Lényed szeretet nyomot hagy.
 
Sok játékos évet éltél,
Legó sakk amit szerettél.
Majd mindig csak matekoztál.

Itt az ideje, ima nemzetünkért

/Mindszenty József bíboros:
„Ha lesz egy millió imádkozó magyar
Nem féltem a nemzetet”/

/1956.emlékére/
A Pesti Srácról még nem írtam én
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén
Ki repített benzines palackot nagy erővel
Tankok repültek tűzet okádó csővel
Egy Pesti Srácot ismertem én
Aki alagsorban lakott Ferencváros mélyén
Alig volt tizenkét esztendős
Reggel még élt,este már hős

Nevem Eszterke, itt állok a réten,
Üveggyöngy lapul két kezecskémben.
A napfényben oly villámlón csillognak,
Ragyognak arcomra, simogatnak.
 
A szél ott lapul a fűzfabokorban,
Fent a felhők épp megálltak sorban.
A falevelek még meg sem rezzennek,
Pedig ágain madarak ülnek.
 
Villanó gyöngyszemek azt súgják,  kérjek,

Élt egyszer egy nagyon szegény ember. Volt neki egy kicsi házikója. Tulajdonképpen a házban csak egy parányi szoba, és még annál is kisebb konyha volt. A konyhához tartozott még egy éléskamra is, de abban soha nem volt ennivaló. Fehér falai kongtak az ürességtől. A polcokon talán még csak mutatóban sem volt élelmiszer. A plafonból hiába lógtak lefelé vaskampók, azokra bizony a szegény ember még sohasem akasztott sonkát, kolbász, szalonnát. Ott árválkodtak szégyenszemre. Talán jobb lett volna, ha kihullnak maguktól.

egy kicsi, tüskés sündisznócska
útnak indult a nagyvilágba
hitte,  ő nem jöhet zavarba
ha bátran sétál az avarba'

de történt valami, s megijedt
egy sündisznócska hozzálépett
csodálta fényes kis tüskéit
pisze orrát, kis gombszemeit