Édes mostohám kedvelte a táncot,
Megmaradt mosolya mosta a ráncot.
A formás bajuszát jól meg pergette,
A citeráját lúdtollal pengette.
 
Dallama vitte a lábakat táncba,
Perdült a szoknya, ritmus a csizmában.
Anyunak volt a legszebb énekhangja,
Mulatott a család apraja, nagyja.
 
Lehúzta a csillárt az asztal fölött,
A kemence padkára ültünk rögtön.
Olvasta hangosan az Aranyembert,
Izgalmas részeknél mindig vizet nyelt.
 
A kártyapartiban, ha állt vesztésre,
Ördögöd van, mondta a partnerének.
Vagy tűzbe akarta dobni a kártyát,
Pillanatnyi düh volt, élte izgalmát.
 
Verseknek is szerettük a ritmusát,
Máig is tudjuk Aranynak Toldiját.
Hosszú élet titka volt az élete,
Kilencvennégy évesen szállt el lelke.
 
2020.10.21.