Hiába mondod
A madárnak, ne énekeljen,
A vándornak, útra ne keljen,
A napnak, ne adjon meleget!
A szívednek, nem lesz több szeretet.

Ötmilliárd a lottón,
hétmilliárd a Földön –
koronavírus grasszál…

„Miatyánk Isten ki vagy a mennyekben!”
Imádkozom érted szeretett nemzetem.
Kell most az ima, kell az összefogás,
Száz éve szenvedünk, elveszítettük egymást.

Enyém a legszebb szó Édesanyám,
ki itt nevelt, s ez lett Hazám,
ölel a róna, mezőn virág,
ez ország mindig a nagyvilág,
égtek belém szép magyar szavak,
hol Dráva folyik, két kis patak,
Enyém a felhő, szép kikelet,
a sok színes-színű népviselet,
suttogó erdők, ringó kalász,
mező szélén a kicsi faház,
tanítónéni ki magyaráz,

Lajos: (Gizust várja, és fel-alá járkál)
Hol lehet már ez az asszony ennyi ideig, hiszen már dél is elmúlt!
Gizus: Szia, megjöttem!
Lajos: Azt látom, de hol a bánatba voltál ennyi ideig? Már dél is elmúlt!

Angyalföldi rege

Zsuzsanna, Zsuzsannák

Ó drága kikeleti napsugár,
Ragyogj, ragyogj végre már!
Várom már, erre száll,
Egy szép hangú, boldog madár.

Várom, mikor szólal meg a pacsirta,
Mikor száll az egekig a hangja?
Itt a tavasz, eljön hát,
Dalolja vígan szép dalát.

Egyik nap Jankó bandukolt a mezőn, a poros úton. A napsugarak igencsak égették a kobakját. Elfelejtette magával hozni a kalapját. Ezért nem volt kedve felfelé nézni az égre. Szemei állandóan az utat firtatták. Egyszer csak lent a porban megpillantott egy ócska, szakadt bugyellárist.

Tudtad?
 

Anyám magyar volt, nem szláv, vagy francia,
hagyatéka a szeretet- restancia,
felcsobog bennem e szkeptikus credo,
a kétkedve mardosó szelíd hitvallás,
kubikus soványan a lelkembe leás,
hallgat a messiás, nincs reveláció.

Ausztrália sűrű erdejében
Tűz pattan nagy felelőtlen
Zúg az erdő, fúj a szél
Tűzkakas útra kél

Menekül most ember, állat
Segítségért kiált a  világnak
Pusztító tűz nem kegyelmez
Fut a láng, félelmetes

Erdő rengeteg mélye lobog
Kis, s nagy állat szíve dobog
Pusztul itt minden, ami élő
Hiába jő segítség, aki mentő

Tüzes napkoronggal ébred a hajnal
/ Valentin napra/

Jó lett volna bátran élni –
rózsakertben sose félni,
temetőben csak remélni…

Jó lett volna mindent bírni –
imát, verset vérrel írni,
könnytelenül egyre sírni…

          2020.02.14.

Kinek a szégyene a tudatlan gyermek,
szülőnek az iskolának, környezetnek ?
ez összetett kérdés, összetett a válasz,
probléma mellett nem mész el, hanem megállsz.

Mert ha felnőtt lesz, s fog majd véteni, 
a te lelkedet fogja majd az sérteni,
ne legyünk közömbösek figyeljünk egymásra,
ne ítéljük magunkat kötelességmulasztásra.