csak egy pillanat volt, még emlékszem
egy őrült, mégis forró villanás
szikra gyúlt régen kihűlt szívemben
valóság volt, nem hiú látomás

majd mellém léptél, a tűz fellángolt
testem és lelkem belereszketett
ahogy szemembe néztél, felborzolt
az érzés, édes jövőt sejtetett

Elővette tajtékpipáját,
fújta sejtelmes szürkére,
reggelre beburkolózott
a hajnal szülte füstjébe.

A déli napnak már engedett,
bár puha párnáról keltette,
szétkergette borús felhőit,
fénnyel színesre festette.

Vidám dalt zúgott az erdő,
zöld méltóságot varázsolt,
bazaltsípjai nyújtóztak
messze szálló takarójából.

A vízen fénylő napsugár táncol,
folyóra hajló faág, mint sátor,
az ég oly tiszta, felhő sem látszik,
szél a lombokkal finoman játszik.

Csend van a parton, talán túl nagy is,
ez egy kicsit bánatos és hamis,
üres csónak töri meg e varázst,
rég látott evezőt, és rég halászt.

A remény minket éltetett,
hogy nem múlt minden el,
a mi hajónk még nem ment el.
Ó, drága pillanat,
melyben e szikra kipattant,
szívünkben lobbant a láng
és újra izzott a tűz,
éledt a vágy.
Szerelmünk újra él,
erősebb, mint rég.
Szebb lett a világ,
ezek a tények,
nem vesztek el a remények!

2023. június 11.

Szeretnék szeretni
lángoló szerelemmel.
Szeretnék ölelni
forró szenvedéllyel.
Szeretnék elégni
szemed tüzében.
Szeretnék eggyé válni
szenvedély hevében.
Szeretnék meghalni
két karod ölében.
Szeretnék veled
lenni örökre!

2019. november 29.

Akarlak, mint vadvirág
a hajnali harmatot,
mint pipacs a nyári szellőt,
mely táncba viszi őt.
Mint méhecske a virágok nektárját,
mint pacsirta a párját.
Akarlak minden percben,
hiányzol nekem,
ha nem vagy velem, kedvesem.
Akarlak, igen akarlak,
hogy itt legyél mellettem,
hisz te vagy a mindenem.
Akarlak kedvesem,

Esik az eső csodára,
levelibékapár ázik csudára.
Hívta őket a gerbera gyönyörű virága,
bújjatok gyorsan ide alája.
Innen várjátok, el ne ázzatok,
az esőnek legyen vége,
süssön ki a napocska délre.
Öleli párját vigyázva,
le ne csússzon a virágágyásba.
Szerelmes szívvel kuruttyol neki,
ő biz a vihartól szerelmét megvédi.

Zsibvásár piacon,
Eladó minden!
Eladó a világ!
És minden kincsem!

Eladó a régi,
Hisz már megunták.
Eladó a virág!
Nem szagolják illatát.

Eladó a tányér!
Nincs mit bele tenni!
Csillogjon már másnak
Szép arany mintái.

A remény hajóján
ringatózunk Te meg Én,
s kikötünk álmaink szigetén.
Ó, mily csodás érzés ez a pillanat,
ha a vágy szikrája tüzet szít
egy perc alatt.
Mint derült égből a villámcsapás,
úgy fut testeden át e szerelmes villanás.
Egy pillanat és vége,
megáll az ész,
szólnia már nincs értelme,
hangja a ködbe vész.

Nézz a szemembe,
s meglátod benne,
szemem írisze a lelkem tükre,
s tudni fogod rögtön,
mennyire szeretlek,
szemem írisze őszinte,
hisz a szem a lélek tükre.
Merülj bele édesem
a szemem tükrébe,
s ölelj át, hisz az oly jó,
őszülő fejemet hajtani öledbe.
Csókod mézédes ízét
kívánom újra és újra,

sötét fellegek közt bujkáló
sápadt fényű hold virraszt velem
előttem az éjjel, s hullámzó
hangulatom feszíti keblem

ébren vagyok, s fönn a csillagok
próbálnak még utat mutatni
de az éji álomillatok
félek, nem hagynak elaludni

A Föld legszebb országa Magyarország,
Isten keze szabta ki a határát,
Régi idők jönnek, új szeleknek szárnyán,
Ami tegnap elveszett, holnap visszajár.

Friss vetés zöldül, ébred a határ,
Turulmadár fészkel fenn a Hargitán,
Hittel mondd velem egyszerű imám;
Mit egyszer elrendeltél, úgy legyen, Atyám!