Mikor a csillagok ragyognak az égen,
Mikor a szél nyargal a falevéllel,
Vele küldöm üzenetem neked.
Mikor a felhő hullajtja cseppjét,
Hulló eső könnyes arcod mossa meg.

Csendbe burkolódzik a város népe,
s ahogyan beragyogja a gyertya fénye,
egyszeriben tündérország lesz belőle,
apró gyémántpor hull a háztetőkre.

Ünneplőbe öltözik a szép fenyő,
ma a dúsnak s szegénynek is jut betevő,
és amíg könnyeid fürösztik testedet,
a komor bánat hagyja el lelkedet!

Görcsöl a lábam,
fáj már minden pont,
megint jön egy újabb hideg front!
Látom, ma sem fogok aludni,
a testem nem hagy nyugodni .
Nézem az égen úszó sötét fellegeket,
mit hoznak esőt, havat vagy viharos szeleket?
Talán megint hull az égből a friss hó,
s a hópihék vidáman táncolva szállnak a légben,
de csuda jó!

Szeretlek kedvesem,
Te vagy a mindenem!
Veled kelek, veled hálok,
veled az égbe szállok!
Minden percben hiányzol,
oly jó, ha a szerelmed átkarol.
Kívánom a szerelmed,
a mézédes csókod,
a kezed bársonyát,
a kedves bókod.
Kívánom veled
a boldog szerelmet!
Nagyon kívánom, kedvesem,
hogy repüljek veled

hófehér tájon
hófehér lábnyom
hófehér égen
galamb száll szépen
csőrében egy ág
lelkében jóság
lenéz a tájra
sok ember várja
eljöjjön végre
csend és a béke

Százszor megköszönöm az Istennek,
hogy vagy nekem!
Szebbé tetted az életem!
Minden este érted mondok egy imát,
hogy maradj velem,
míg a testemből elszáll a lelkem!
Szeretlek, míg dobog a szívem,
boldogságom te vagy nekem.
Szeretlek édesem.

2023. december 7.

Nézem az ablakból a hóesést ma,
átkarol a szíved lüktető sóhaja.
Elmentél,
ígérted, sietsz vissza hozzám,
itt állok és jöttöd várom.
Oly messzire repül a vágy,
gondolatban itt vagy már,
átölel majd féltőn a két karod,
ugye, édesem, Te is akarod?
Verseket olvasunk,
ölelkezve hallgatunk,

Ha sirató vagy, sok szája görbülésbe kezd.
Apró síró hang jászolból válasz.
Légy győztes, kegyelem, földi alázat.

Kicsi karácsony. Át kell élned a könnycsepp
gyenge hatalmát láthatatlanul,
amíg más mindent kényszer nélkül megtanul.

Hóha hó, hóha hó,
mindjárt itt a Télapó!
A zsákja dugig teli,
benne sok-sok játék,
sok-sok finom csoki.
Minden gyermek
nagyon várja,
cipőcskéjét tisztán
az ablakba rakja!

Készül a Mikulás,
Vizsgálgatja zsákját,
Az angyalok jó erősre varrták?
Sok ajándékot gyorsan rakják.

Gondosan elkészül,
Megnézi a szánját,
Szarvasok is az indulást
Türelmetlenül várják.

Ők is szeretnének
Nagy útra kelni,
Minden jó gyerekhez
Idejében megérkezni.

Úton van a Mikulás,
szánját húzza Rudolf, a szarvas már.
Mesés ajándékkal megrakva a csodás szán,
Mikulás a hosszú úton vigyáz rá.
Holle anyó megrázta a dunyháját,
elénk tárja a világ csodáját,
fehér hó lepi be a tájat majd,
mikor a Télapó szánjával erre halad!
A kiscipők, csizmák szépen sorban,
mind kirakva az ablakokban!

Mikor a csend eltakarja az ablakod,
Nincs öröm, nincs várakozás.
Egyedül gyújtod meg az első gyertyát,
S egyedül mondod el az imát.

Mintha osonva várna rád a gonosz,
S elhalványul minden körülötted,
Eltakarja a csend s a magány,
Hit, szeretet, béke, remény csak ábránd.

Hull a fehér hó
gyerekeknek nagy öröm
égből ajándék

2023. november 30.

Kell a puha leheletfinom ölelés, pár lágy kedves szó,
egy édes csók, cuppanó, boldogító, bódító!
Kell az összebújás,
a halk suttogás,
az érzéki simogatás.
Kell a vidámság,
a kacagás,
a gondtalan kéz kézbe fogva sétálás.
Kell, hogy boldogok legyünk,
hogy bánatunkat, fájdalmunkat feledjük,
hogy feltételek nélküli együtt legyünk,

December reggelén
Hópihék hulltak,
A kismadár egy kopasz ágról
Szomorúan szólalt!

- "Tél, tél s hópihék!
Amerre csak néznék,
Szemembe ütköznek
A hópelyhecskék."

-" Ejnye, no!
Nem tehetünk róla!
Hó nélkül a tél
Milyen tél is volna?!"

Fájó könnyeimmel
Öntözöm a nyarat,
Kitépi testemből
Lelkemet szavad.

Miként, ha voltál,
Ma már nem lészen,
Eleven sebek
Égetnek egészben.

Könnyűim voltak
Csókok, édesek,
Ölelő karjaid
Temettek egészen.

Parázsba mártott
Csillogó két szemed,
De tudom, vége...
El többé... Nem érlek.