Előveszem képzeletem zongoráját,
világunknak összes hangja az ihletőm,
mindent hallok, kacagását, zokogását,
csodálatos zenét kapok e kincsekből.

Felhők között az égi hangversenyterem,
hullámokból üstdobok az óceánon,
hallik minden réten, minden magas hegyen,
ahogy saját dallamom megkomponálom.

Tavaszi napfény megérkezett,
Virágszirmokat nyitogatta.
Április hideg reggeleken
A hópelyhekkel borogatta.

Szélúrfi oly sok felhőt sodort,
Zuhogott az eső szüntelen.
A szomjas föld vizet is pótolt,
Tavalyi aszályt eltüntette.

Tóth Dénes Arimon,
sok fotódat osztom.
Mind oly különleges,
megcsodálni élvezet.

Kutyaovis fotón
mindegyik mosolygó.
Nézésük oly kedves,
sőt, mi több, értelmes.

Tudtak helyezkedni,
csendben viselkedni.
Nézni a kamerát, 
a fotós is jó barát.

„Pax vobisz”!
(Ferenc pápa üzenete) - Béke veletek!

Ferenc pápa így üdvözölt bennetek
Ragyog a napsugár
Fényes sugarai emberszívet boldogít
Ferenc pápa itt van velünk, üdvözít!

Béke veletek!
Legyen boldog szívetek
Jó pásztorként itt van veletek
Üzenete boldoggá tesz bennetek

Kitekintek ablakomból
s messze száll a gondolat,
téged kereslek, kedvesem,
vajon merre visz most az utad.
Messze mentél, messze tőlem,
vajon jössz-e erre még,
láthatom-e, hogy szemedben
fellobban a szenvedély.
Ölelsz-e még a karodban oly forrón, oly érzékin,
hogy a szívem beleremeg, és az égbe felrepít.
Ó, kedvesem, úgy hiányzol,

Lüktet vadul a szívem, hull a könnyem,
magamba zártam a feltörő szerelmet.
Messzire szállt a kék madár,
szívemben egy szép emlék ma már.
Itt volt egy percig, mit feledni sosem lehet,
de elment, ki tudja, valaha újra látom-e.
Szívembe rejtve emlékezem,
csoda volt, hogy itt volt,
s egy percig boldoggá tett.
Orgonák bódító illata száll,

Rózsák tere
Szívem egyik csücske
Nem csalódtam Benned
Tegnap sem és ma se.

Erzsébetváros, Rózsák tere, 2023. április 29.

Volt egy gyönyörű, csodás napunk
s egy éjszakánk, mit feledni nem tudunk.
Oly szép volt, oly izgató,
karodban égni oly csodajó,
nem hittem el, hogy ez a való.
Mégis úgy perzsel, úgy éget a vágy,
ha rá gondolok, a szívem vadul kalapál,
s egy őrjítő táncot jár.
Ez valóság volt, és nem csak egy álom,
karodban elégtem a vágytól,

Itt van ma a neved napja,
a rózsacsokrot neked hoztam,
drága Valika,
a szirmait neked bontja,
az illatát neked ontja.
Élj boldogan, egészségben,
szeretet legyen a szívedben,
boldogságod el ne fogyjon,
a szemed mindig ragyogjon.
Feletted mindíg süssön a nap,
fejeden egy csodás kalap,
mindig csak jóban legyen részed,

Hosszú nyomok a járdán,
csiga csúszott a nyálkán,
biztos párját kereste,
bokor alá vezette.
Kizöldült, frissült a park,
minden fű, fa újra hajt,
virágba borult a kert,
mi szomjazott, vízre lelt.
Apró madár fürdik a tócsában,
fiókának vizet visz a szájában,
örül az erdő, és a rét,
kisüt a nap, az ég is kék.

Ó, én szerelmem,
Te édes, Te drága,
jöjj a karomba,
csókomat várva.
Rózsacsokor a kezedben,
nekem hozod szerelmesen.
Szomorú szívemet vigasztald,
reszkető lelkemet oltalmazd.
Szeress, szeress,
légy velem,
tiéd a mindenem.
Te édes, Te drága,
szívemnek vágya.
Csillagporos éjszakán

Sötét az éjjel, nincs csillag, se fény,
szikla tetején állok, vonz a mély.
Ó, jó Uram, segíts rajtam,
itt a vég,
add vissza újra nekem
a reményt.
Földünknek oly hatalmas nagy a gyásza,
sír, de az emberiség nem hallja.
Ó, Uram, mutasd meg a helyes utat,
vezess minket, felejtsük a múltat.
Segíts nekünk, ebből legyen most kiút,

Azt mondják, kimérte a sors
mindenkinek, ami jár,
de sokat sírsz, mert ez jutott,
minden tiéd, ami fáj.

Nem érzed az igazságot,
látod annak több jutott,
a jólét asztaláról
mézeskalácsot kapott.

A nagykönyvben meg van írva,
az a törvény, annyit kapsz,
amennyit a tenyeredből
másnak nyújtasz, másnak adsz.

Gitárod peng,
s szívemben egy dal új életre kel.
Szerelem virága nyílik, tűzpiros szirma reszketve
téged hív, téged vár.
Hát jöjj, kedvesem,
a szerelmes ölelés
oly régóta a tiéd már.
Peng a gitár, a szerelmes dal messzire száll, érzem a szíved rám talál!
Ne hagyjuk elveszni,
most kell hát szeretni.

2023. április 25.

Táncol egy tündér,
mint a mesében.
Libben a szoknyácskája
a zene ütemére.
Ritmusra siklik a színpadon
a lába,
a közönség szája tátva,
hisz egyedül járja,
s óh, mily szépen, az ember alig hisz a szemének.
Tündér táncol tündértáncot,
ő ad nekünk tündéri, édes reménységet,
hisz ő a jövő nemzedéke.
Drága tündér,

Nem vagyok... csak létezek,
emlékek közt ébredek.
Éjjel, mikor álmodom,
ott vagy velem, jól tudom.

Elmúlt két és fél év már,
nem vigyázol rám, anyám.
Mosolyom már megkopott,
erőm lassan elfogyott.

Sokszor fáj a félelem,
a nincs-anyám érzelem,
a nincs-apám fogalom,
árva-vagyok tudatom.