Örömöd lettem - súgtad és öleltél -,
alkony közeledtében hajnalfény!
Reményt adtam, hogy élni jó,
nem kellett hozzá más, csak néhány szó.

Boldogság nekem örömöd,
szíved kertjében repülök,
elveszek ebben a zsongásban,
illat vagyok minden virágban.

Együtt vagyunk már boldogok,
a csillagok közt, ha bolyongok,
szép szavam ott is utolér,
hol az Örök szeretet dalol, zenél.

*

Óh, mily hatalom van kezünkben,
ha szeretet és öröm él szívünkben!

Harag és búbánat feledésbe merüljenek,
szódarazsak messze kerüljenek,
szépen szólj, ha beszélsz, kedvesen,
ne bánj hát vele csínján te sem,
ki most olvasol rövid versemben.

2024. január 19.