Ha hiányzom neked kedvesem este,
ha forgolódsz, s nem jön álom a szemedre,
ha nincs, ki megsimogassa fáradt testedet,
megnyugtassa háborgó lelkedet,
nézz fel az égre,
én csillagként álmodat vigyázom,
reszkető fényemmel arcodat simogatom,
csókommal jó éjt kívánok.
Ha esik az eső, tudd, én könnyezem,
hisz oly nagyon messze vagy,

Szerelmes tűz mardosta lelkem,
tódultak számra gyöngyöző szavak,
egy kattanás, és jelzett a szívem,
hogy eljött most az az édes pillanat.

Üdén fordultam, s kerestem száját,
miközben nyúlt felém édes kis keze.
Majd hirtelen a semmiből formálta ujját,
s mit mutatott, az egy jó nagy fityisz füge.

Belefészkelte magát a világ az agyamba,
mint a pestis, 1000 csáppal szívja a vérem.
Egykor kánaánt ígértél nekem nagy jó Uram,
És hogy szabad majd őszintén szeretnem.

Most bűnösök közt verem véresre a mellem,
Hát nagy jó Uram, én nem ezt érdemeltem.
Már én is bűnös vagyok, hiszen azzá tett az élet,
Pedig hányszor kértem tőled igaz menedéket.

Volt egy vitéz nagyon régen,
Szolgált ő nagy seregében,
De szíve nemes volt, s kegyes,
Szegényekkel tettei emlékezetes.

Istenhez szállt a fogadalma,
Szegény népét felkarolta.
Ahol tudott, ott segített,
Nem csak mondta, jót is tett.

Régi mondás
Úgy szól a fáma
Jézus vigyáz
Parasztember munkájára

Meg is szaporodtak
Régen az útszéli keresztek
Egyik fából
Másik téglából épített

Ragyogtak, virágoztak
Az útszéleken
Jézus vigyázta
Ami a földben terem

Déli harangszókor
Mellettük pihentek
Az emberek, fáradt tagjaiknak
Felüdülést leltek

Álmodtam egy gyönyörűszép mesét,
olyan volt, mint egy szerelmes költemény.
Álmomban itt voltál velem,
szenvedélyesen csókoltál engem.
Szerettél és én szerettelek,
szerelemittasan öleltelek.
Miénk volt minden, ami szép,
olyan volt, mint egy álomkép.
Gyönyörű volt az éjszaka,
szerelmünk szárnyalt a magasba.

Emberek álmatlanul forgolódnak,
hangos a falu, kutyák ugatják a holdat,
bár sötét az éjszaka, csapódik egy kapu,
kiabál egy gyerek, gyere ide apu!

A késői órákban érkezik egy traktor,
pöfékel, nyikorog, lefullad vagy hatszor,
végre elhallgat, zárul egy vasajtó,
nyugalmat áraszthat az éjféli harangszó.

Csókod még itt őrzöm titkon a számon,
összekócolt hajadba temettem álmaim,
fagyos reggelekbe vonszolom világom,
hol vagytok meg nem élt édes vágyaim?

Még a nyári mezők mézízű illata leng körül,
mikor mosolyod volt nekem a horizont,
lelkem a lelkedbe ekként vigaszért merült,
míg a szerelem halkan kettőnk közé osont.

Orchideák, csodás orchideák,
szívemnek oly kedves virágok.
Egész évben virágoznak,
nekem boldogságot adnak.
Szívem, lelkem úszik a boldogságban,
mikor a virágok nyílnak szépen, sorban.
Van fehér, bordó, rózsaszín, sárga,
pöttyös és sötétlila,
gyönyörködni bennük öröm naponta.
Gyönyörű szirmaik nevetnek rám,

Átölelsz engem lágyan, kedvesem,
szerelmünk lángja lobban lelkesen,
érzed a szenvedélyem,
viszonzod az érzésem.
Boldogság sóhaja száll a légben,
szeretlek téged már oly régen.
Nem szűnik a szerelmem,
ha érintesz, nekem már végem!
Csókod íze, mint a méz,
szemed színe megigéz.
Elvarázsolsz még ma is engem,

Láttátok a rózsaszín fényt, s ragyogását?
Földre küldte az Ég csillogását.
Üzent az Ég rózsaszín tűzi fénnyel,
Föld ragyogta vissza, válaszul idézte.

Vigyázzatok, ilyet még nem láttatok!
A csillagösvényt megzavartátok.
Morog a Föld, az Ég, hullnak a csillagok.
Mit csináltatok ti emberek, hatalmasok?

Őszi napsugár festi a fákat,
Sárguló a levél, elhagyja az ágat.
Búcsú nélkül, halkan hull a földre,
El kell válni, el kell mindörökre.

Ne sirass engem, jön még kikelet,
Ha új tavasz jön, kihajtanak a levelek.
Üzennek zölden, van még remény,
Várok rád az ég peremén.

Csordultig a fejem kérdéssel,
mi történik, mi lesz a jövővel,
hova, merre tart ez a világ,
hol vétettünk, hol keressük a hibát.

Mikor lesz vajon változás,
vagy esetleg nagy találkozás,
a jó vagy rossz győz vajon,
kié lesz a világ, a hatalom.

Este van, megint este,
álmodozó szemmel nézek a sötét fellegekre,
várok egy isteni jelre.
Behunyom a szemem,
és már messzire repít a képzeletem.
Ringat engem egy gitár halk, gyönyörű hangja,
a kedvesem nekem játssza,
dalát nekem dúdolja.
Száll a gitár hangja,
szelek szárnyán messzire száll,

Velem vagy,
akkor is, ha nem akarod,
ha fáradt vagy arra,
hogy átöleljen a két karod!
Velem vagy nappal és éjjel,
bármerre is visz az élet.
Velem vagy itt bent,
bent a szívemben,
mely érted él,
hisz téged oly nagyon szeret.
Velem vagy örökre,
ezen nem változtat már
semmi sem!

2023. november 6.

Ragyogó nap bujkál a ködön át,
Fűzi az őszi fa koronát.
Rőt s barna levél hull a fákról,
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról.

Andalgó Duna széles, mint a tenger,
Ködfátyolba burkolódzik a meder.
Szürke színe összeér az éggel,
Csendesen folydogál reménnyel.

Van valahol egy karmester,
ki irányíthat sorsokat,
kedve szerint változtathat
dallamokat, hangokat.

Zenekara mindent játszik,
vidámat és szomorút,
ettől függ, hogy boldog leszel,
vagy éppen egy nyomorult.

Döntést hozhat és ítélhet,
adhat, vagy el is vehet,
nem tudni, hogy mi mozgatja,
gyűlölet, vagy szeretet.