A bárpult mocskos asztalán át
láttam a sátán rút pofáját.
Vigyorgott rám, kezében cetli,
elém készült azt letenni.
Az írás kusza nagy betűkkel,
tele bűnnel, tele könnyel.
Életem ott mind leírva,
olvastam mind, de már sírva.
Ez mind te voltál, szólt  nevetve,
pokolra jutsz, nem a mennybe.
Ez a számla téged terhel,
ne védekezz semmi trükkel.
Velem jössz és ott fogsz égni,
lelked darabokra fogom tépni.
A számla ott lebegett előttem,
sírtam, ríttam, folyt a könnyem.
Bántam mindent, de már késő,
eljött a vég, itt az idő.
Ekkor egy idegen hozzám lépett,
áthúzta a szójegyzéket.
Keze s lába szögektől véres,
arca bánatos és csöndes.
A számlát a sátán kezéből kitépve,
a vérével írta rá: FIZETVE.

(Ismeretlen szerző nyomán átdolgoztam)