Ha fény volnék, bennem megfürödnél,
Sötétből jönnél, s talán szeretnél.
Hagynád, hogy arcod megsimítsam,
Pedig ebbe hányszor belehaltam.

Csak addig vagyok, míg eljő az este,
S tűnök el, talán még nem örökre.
Ha vársz reám, neked adom fényem,
Mert én még senkit nem öleltem.

Nem vagyok, csak teremtő akarat,
Elmúlt bennem millió szép pillanat.
Engedd, hogy veled legyek, s éltess,
Míg itt vagyok, addig kicsit szeress.

Nem adok mást, csak szép világot,
Nem vagyok élő, hiszen csak játszok.
De ha hiszel sosem volt szívemnek,
Emlékeidben talán mindörökké élek.