Fut, szalad, rohan az életünk,
sokszor bizony ezzel egyet nem értünk,
de nincs mit tennünk.
Gombostű élén táncolunk álom
és valóság határán,
s ha a hajnali pirkadat még ébren talál,
egy forró tea új reményekkel táplál.
A költő verset ír hajnaltájt,
szerelmeset, vágyakozót, édeset.
Libben a függöny,
a hajnali szél játszik

Szerelem, szerelem,
mely nincs korhoz kötve,
ha elér,
oda az ész,
bármily merész.
Jön, és nincs mit tenni,
vele kell menni.
Ha Ámor nyila szívünkön ejt sebet,
nem mondhatsz nemet!
Mint a lehulló tollpihe,
simítja meg a földet,
úgy simogatott a puha, bársony kezed,
testem lankáit, rejtett zugait,

Várom, hogy hívj,
hogy szólj,
hogy várj,
szívedbe zárj.
Várom, hogy írj,
hogy elém állj,
nekem suttogj,
velem sétálj.
Mondd el,
hogy mennyire szeretsz,
hogy nem bírod tovább már nélkülem.
Szólj,
s én rohanok,
bárhol is vagyok,
érted mindent megteszek,
hisz oly nagyon szeretlek.
Oly jó veled,

Most már bennem vagy elrejtve,
mint egy féltett,
rejtegetett amulett.
Legbelül,
csak Te és én tudjuk,
mily mélységeket jártunk együtt meg.
A fent és a lent együtt megélve édesen,
keserű csókunk vad viharában,
összeolvadásunk égi magasságában,
sikoltva kapaszkodva egymásba.
Feledni nem tudom,
vágyom újra átélni ezt féktelen,

Álmomban fogtad a kezem,
együtt futottunk a nyári harmatos réten,
ahol ezernyi pipacs integetett.
A hajnali szél végigsimította kipirult arcunkat,
s mi halk sikollyal öleltük egymást boldogan.
Repültünk a hajnali széllel a gyönyörű azúrkék égre,
s kiültünk lábunkat lógatva egy kósza bárányfelhőre.
Álmomban oly szép volt minden,

Ordítanék az égre fel,
sötét van és néma csend,
a csillagokat sem látni,
oly jó volt rád várni.
Lelkem egy halk,
szerelmes dalt zeng,
üres a szívem,
hisz elvitted,
hiányod fáj, eléget.
Hang nincs,
a torkom szorítja száz marok,
a könnyem csorog,
rám az éjszakában száz farkas vicsorog.

Oly szép a nyári este,
a virágzó lonc illatát viszi a simogató szél,
szívünknek nyugalmat, békét ígér.
Álmunk legyen tiszta,
szép, boldog remény,
hogy a pirkadó reggel a nap első sugaraival
ébresszen minket fel.
Arcunkat simogatja a reggeli fény,
mely oly tiszta,
mint a remény,
és lelkünknek megnyugvást ígér.

Nyár esti szél,
oly sok szerelmet ígér.
Légy hát velem,
szeress nagyon, kedvesem.
Piros ruhám száll a széllel,
táncolnék veled szenvedéllyel.
Jöjj, kedvesem,
táncolj most velem
egy őrjítő, vad tangót,
hegedűn a nyári szél húzza a vonót.
A gitáron Te pengess szerelmem
egy szédítő, szép szerelmes verset nekem.

A remény minket éltetett,
hogy nem múlt minden el,
a mi hajónk még nem ment el.
Ó, drága pillanat,
melyben e szikra kipattant,
szívünkben lobbant a láng
és újra izzott a tűz,
éledt a vágy.
Szerelmünk újra él,
erősebb, mint rég.
Szebb lett a világ,
ezek a tények,
nem vesztek el a remények!

2023. június 11.

Szeretnék szeretni
lángoló szerelemmel.
Szeretnék ölelni
forró szenvedéllyel.
Szeretnék elégni
szemed tüzében.
Szeretnék eggyé válni
szenvedély hevében.
Szeretnék meghalni
két karod ölében.
Szeretnék veled
lenni örökre!

2019. november 29.

Akarlak, mint vadvirág
a hajnali harmatot,
mint pipacs a nyári szellőt,
mely táncba viszi őt.
Mint méhecske a virágok nektárját,
mint pacsirta a párját.
Akarlak minden percben,
hiányzol nekem,
ha nem vagy velem, kedvesem.
Akarlak, igen akarlak,
hogy itt legyél mellettem,
hisz te vagy a mindenem.
Akarlak kedvesem,

Esik az eső csodára,
levelibékapár ázik csudára.
Hívta őket a gerbera gyönyörű virága,
bújjatok gyorsan ide alája.
Innen várjátok, el ne ázzatok,
az esőnek legyen vége,
süssön ki a napocska délre.
Öleli párját vigyázva,
le ne csússzon a virágágyásba.
Szerelmes szívvel kuruttyol neki,
ő biz a vihartól szerelmét megvédi.

A remény hajóján
ringatózunk Te meg Én,
s kikötünk álmaink szigetén.
Ó, mily csodás érzés ez a pillanat,
ha a vágy szikrája tüzet szít
egy perc alatt.
Mint derült égből a villámcsapás,
úgy fut testeden át e szerelmes villanás.
Egy pillanat és vége,
megáll az ész,
szólnia már nincs értelme,
hangja a ködbe vész.

Nézz a szemembe,
s meglátod benne,
szemem írisze a lelkem tükre,
s tudni fogod rögtön,
mennyire szeretlek,
szemem írisze őszinte,
hisz a szem a lélek tükre.
Merülj bele édesem
a szemem tükrébe,
s ölelj át, hisz az oly jó,
őszülő fejemet hajtani öledbe.
Csókod mézédes ízét
kívánom újra és újra,

Battonya, Battonya,
szívem úgy vágyott már oda.
Végre eljött ez a nap,
Battonya földje a lábunk alatt.
Tele hittel és reménnyel érkeztem ide közétek.
Sok ismerős, számomra oly kedves ember,
költő, zenész és festő.
Olyan jó mindenkit megölelni ,
a szívünket szeretettel feltölteni.
Csodás napokat töltöttünk itt együtt,

Szerelem, szerelem.
Ha egyszer Ámor nyila megsebez,
szíveden uralkodni nem tudsz, kedvesem.
Szíved megy a saját feje után,
akár a vak ló, a falnak is bután.
Nem tűr ellentmondást,
megy, megy a szerelme nyomán.
Hiába minden ész érv, okos szó,
itt minden már hiábavaló!
A szerelmes nem hallgat senkire,
nem is lát mást,

Esteledik lassan,
bíborpiros az ég,
holnapra szebb napot ígér.
Bennem a vágy új életre kél,
szívem is szebb napokat remél.
Megérintett a nyáresti szél,
arcomat simogatja, s velem él.
Jő az est,
szívemben a vágy lágy dallamot zenél,
dúdolom csendben,
gitárral hallgatni még szebb lenne.
Lonc illata száll,

Futnék szabadon a széllel,
oly jó volna szállni fel a légben,
felhők fölött, hol mindig kék az ég,
és elkerül a menydörgés.
Szállni sajnos nem tudok,
gerlice nem vagyok, vagy sasmadár,
ki a bércek ormára könnyedén leszáll.
Földi létem oly banális, oly egyszerű,
terhem viszem, mi nem könnyű.
Megfáradt testem az évek során,