Annyi kérdés zsong most a fejemben,
kint ködös tél,
a szél a fákon zenél egy vad rockzenét,
hó helyett eső áztatja 
a sok lehullott falevélkét.

Míg égnek a vágyak és lüktet a szív,
az ész remél és tetemre hív.
Még vívódsz magadban,
tán lesz erőd kitörölni a múltat,
ha a jövő jön, s utat mutat.

Hull a könny és reszket a lélek,
az élettől még mit remélek.
Már csak csend kellene,
béke és nyugalom,
megfáradt testemnek biztos oltalom.

Hajnalodik,
az eső monoton ütemes kopogását
hallani a szürkületi csendben.

Még alszik a város,
s a hajnali csend 
ránktelepedő ködfátyolán át
a kockaköveken megcsillanó
esőcseppek tánca ad ütemes dallamot.

Az eső megállíthatatlanul esik,
nyirkossá téve a város rejtett zugait,
hova a napfény sem jut el soha.

Advent harmadik vasárnapján
örvendezzünk emberek.
Eljött közénk,
megszületett a kisded.

Advent harmadik vasárnapján
Mária is boldog,
gyermekét az ölében tartja
és a széltől is óvja.

Advent harmadik vasárnapján
eljött hozzánk a megváltó,
s szívünket a boldogság járja át.
Advent harmadik vasárnapján

Oly sokszor vártam,
hogy megcsörrenjen a telefon,
s egy ismerős hang beleszóljon.
Nem kívántam nagy dolgot,
csak annyit, kérje bocsánatom.
Nem tette meg, hiába vártam,
sebzett szívemmel az égbe szálltam.
Majd itt a földön csigaházam
gyorsan magamra zártam.
Nem engedek be többé senkit soha,
hisz az élet oly sokszor mostoha.

Kint fúj a viharos szél,
tépi a fákról a megsárgult leveleket,
bentről a meleg szobából nézem 
a lassan szitáló esőcseppeket.
Késő ősz van, így november 
vége felé haladva,
még egy hét és itt van 
Advent első vasárnapja.
Szalad az idő,
nemrég még szedtük a szőlőt,
az almát, a szilvát,
s a sok finomság most 

Itt az éjszaka, s én
álmatlanul forgolódok az ágyamban,
hiába számolom a báránykákat.
Kint ezer csillag fénye világít,
s az öreg hold is rám kacsint.
A bárányok, négy vagy tizenhat,
elvétettem a számolásukat.
Nyitom az ajtót és csendre intem őket,
ne annyira bégessenek,
mert sosem alszom így el.
Számolom újra a bárányokat,

Kis karácsony, nagy karácsony,
csengő csilingel fenyőágon.
Kedves hangja messzire száll,
fenyőfák alatt ajándék vár.
Szépen becsomagolva
sorakoznak sorba
és ha csilingel a kicsi csengő,
életre kél a meseerdő.
Gazdára talál sok ajándék,
van itt minden, sok-sok játék.
Szemük csillog az örömtől,

Se nekem, se neked.
Az élet így nem könnyű velem.
Se közel, se távol.
Lehetünk bárhol.
Se élet, se halál.
Ki tudja, mi vár ránk.
Se férfi, se nő.
Eggyé tett a teremtő.
Se öröm, se bánat.
Mind a kettő fájhat.
Se könny, se düh.
Nem vagyunk boldogok tőlük.
Se szenvedés, se fájdalom.
Életünk nem sétagalopp.

Köszönöm kedvesem,
hogy mindig itt voltál mellettem.
Köszönöm,
hogy a bajban számíthattam rád.
Köszönöm,
hogy jóban, rosszban mindig velem voltál.
Köszönöm,
hogy két erős karoddal féltőn óvtál.
Köszönöm
a sok szeretetet, amit nekem adtál.
Köszönöm,
hogy soha el nem hagytál.
Köszönöm,

A templomok halk imái adjanak nyugodalmat
liliom illatú fáradt lelkünk vétkei üdvözülésének
a fátyolba burkolódzott csendben.

A megfáradt emberek
lehajtott fejjel, imádkozva adják át magukat
a megbocsájtás szent oltalmának,
mely megtisztítja a hétköznapi bűnök
bűzös verejtékétől.

Ha leszáll a csendes éj, s a villanyfények árnyai
belopóznak kisszobámba,
az álmok tengerén  hajózok vitorlást bontva.

Hol viharos, hol szelíd a tenger, s hiányzol nekem
éjjelente, kedvesem.
Gyöngéd karod, ha átölel, elfelejtem mindazt, mi fáj,
mindazt, mi rossz énnekem.

Nektek szól az én dalom,
kedves három királyok.
Kik eljöttetek ím ma hozzánk,
köszönteni kis Jézuskánk.
Itt van József és Mária,
s jászolban a kicsi fia.
Hozzátok szól a dalom,
kedves három királyok,
Menyhárt, Gáspár, Boldizsár.
Szóljon hát a hozsanna,
megszületett Jézuska.
Három király az ajándékát
hozta ide néktek,

Ím, eljött idén is az Adventi várakozás ideje,
s szívünk boldogsággal van tele.
Kigyúlnak az esti színes fények,
gyönyörűek a feldíszített házak és a kertek.
Már két gyertya ég Adventi koszorúnkon,
lobog a gyertyák lángja,
ölelje át mindenki, akit szeret,
mert már nagyon várja.
Három gyertya ég az Adventi koszorún,

Úgy vágyom rád,
mint a napsugárra a didergő kismadár
az  üres fészekben elhagyatva.
Úgy vágyom rád,
mint a szomjazó föld a nyári rekkenő hőségben
egy kis zápor hűsítő cseppjeire.
Úgy vágyom rád,
mint a rét reggelente a harmatcseppre,
mely szomját oltja egy hosszú éjszaka után.
Úgy vágyom rád,

Nekem Te vagy a hangjegy,
Te vagy a kotta.
Nekem Te vagy a gitárom, 
s a róla felszálló andalító dallam.
Nekem Te vagy a csoda,
a mindent elsöprő zongora hangja.
Nekem Te vagy a hegedű húrja,
mely fájó szívemig hatol  ma.
Nekem Te vagy a harsona,
az ütemet adó dob és a trombita.
Nekem Te vagy a szívemben tomboló zene.

Advent második vasárnapja reményt ad a szíveknek.
A REMÉNY velünk van,
s boldogság van a lelkünkben.
Reméljük, hogy minden szebb lesz,
hogy a világon végre már béke lesz.
Reméljük, hogy nem lesz oly sok éhező ember
s gyermek a világban.
Megtelik majd az éhező emberek tányérja is
minden földi jóval, mi szem szájnak ingere,

A  szeretet ünnepén gondoljunk a nyomorgó emberekre,
kiknek nincs terített asztaluk, nincs díszített otthonuk.
Kiknek szíve fáj, s nincs szerető szív, 
aki szívdobogva, meleg étellel hazavár.
Gondoljunk a sok éhező gyermekre,
ki akkor is örül, ha kenyeret foghat vékonyka kezébe.
A szeretet ünnepén segítsük az elesetteket,