Mint a jéghegy, mely olvad és törik,
szívemben a fájdalom egyre csak gyűlik.
Kint forró nyár van, szívemben tél,
megfagyott ereimben a vér.
Még integettem a vonat után,
mi elvitt messzire,
még reménykedtem,
hogy visszahoz egyszer,
és itt maradsz örökre.
A remény oly törékeny,
mint az olvadó jég,
azt hiheted, itt a vég,
mint egy kolibri picinyke, gyenge szárnya,
s ha eltörik, akkor itt a vész,
hiába okos az ész,
avval semmire sem mész!
Széttört szívedet ez már
nem ragasztja meg,
darabokra porba hullva,
reményt vesztve,
elkeseredve nézel a tényekkel szembe,
beleestél a verembe.
Na, most légy okos,
innen kimászni hit kell és akarat,
hát ne add ily könnyen magadat.
Fel hát, és indulj,
magadat ne ostorozd,
hagyd a múltat,
már ne legyen rá gondod.
Így hát fel a fejjel,
hittel és reménnyel,
szeretettel, békével,
harag ne legyen szívedben.
Indulj utadon,
legyen boldog a napod!

2023. augusztus 23.