Halad az idő, fogy a távolság,
Sáros az út és nől a fáradtság.
Édesanya rójja az út hosszát,
Kezében ernyő, karján tele kosár.
Reggel nem hiába kelt fel korán,
Eladta a libát, nem gágog már.
Vett helyette annyi minden mást,
S szeretet mosoly villan át arcán.
Gondolata gyermekeinél jár,
Oly távol laknak a szélső tanyán.

Lányka arca átszellemül,
szemét behunyja úgy örül,
kezében tart búzaszálat,

Balaton a mi tengerünk,
Nyáron mindig odamegyünk.
Nem kell nekünk semmi más,

Vácszentlászlón egyik háznál,
Zsófi nagy lány izgul, járkál.

Az elmúlt század közepén,
Szerelmes ifjú házaspár,
Boldogan élt az erdőben,
Otthonukban egy szép tanyán.

Balaton felett,
hajnali fény felébred,
- hív a kikelet.

Színek varázsa,
kék ég, fehér vitorla,
-szellő ringatja.

Fodros hulláma,
csobban parti köveken,
-fehér a habja.

Napfény megcsillan,
apróka pikkely hullám,
- meleget szippant.

Csónak nádasban,
csalira kora reggel,
- harapnak a halak.

Óvodánkban ünnepelünk,
Mellünkre kokárdát tűzünk.
Csillog a sok gyermek szeme,
Megyünk a közeli térre