Nyáresti alkony édes varázsa,
rászáll minden apró kis virágra,

Folyószámlákat rendeztem,
hitelt kérő írást leltem.
Nem vagyok én kerge birka,
hogy kifosszon a maffia.
 
Kell a pénz a menyegzőre,
leányt kérő írta, jönne.
Folyó melletti nagy réten,
birka nyáj legel serényen.
 
Veszek egyet nemsokára,
esküvői vacsorára.
Lesz nálunk nagy lakodalom,

Ha olyat teszünk, mit utólag bánunk,
Szájról-szájra jár régi közmondásunk,
" Eső után köpönyeg", most bánhatod.
Ami elmúlt, már vissza nem hozhatod.
Tanulhatsz belőle, okulhatsz rajta,
Hogy ne szaladj bele újabb kudarcba.
Hiába mondja egy másik közmondás,
" Más kárán tanul az okos" - nemjóját,
Mégis, mi saját kárunkat érezzük,

Foxi kutyám nemes lélek,
Barátságban vele élek.
Sündörög mindig mellettem,
Hűségéért megszerettem.

Kezemben a pöttyös labda,
Felugrik, várja, hogy adjam.
Eldobom a füves rétre,
Rögtön ugrik, szalad érte.

Gyerekek, ide nézzetek,
mennyi bábut hoztam nektek!
Szőnyeg lesz a kis szigetünk,
Körbe üljük, beszélgetünk.

Jut egy bábu mindenkinek,
gyermek nyelvek megerednek.
Az én nevem nyuszi Beni,
sárgarépát szoktam enni.

Én most keveset brummogok,
dézsmálom a málnabokrot.
Én vagyok a Szende törpe,
Együnk, Hófehérke főzte.

Ó, de gyönyörű ez a mai nap,
Szentlélek áramlásban galamb.
Benne vörös tűzlángok is égnek,
Pünkösdi pirosrózsás jelképpel.
Templomnak ma a díszvirágai,
Illatukban lehet imádkozni.
Szirom levelei úgy fénylenek,
Lelki nyugalmat adnak az embernek.
Mindenki érzi ma a templomban,
Szent lélek üzenete szirmokban.

Bim-bam szól a harang hangja,
Angyal sereg szólaltatja.
Templomba jön falu népe,
A Pünkösdi szent misére.
Gondoljunk a kezdetére,
Jézus mennybemenetelére.
Szentléleknek csodafénye,
a templomot beragyogta,
üzenetet galamb hozta.
Fehér galamb szárnyalása,
A szent lélek áramlása.
Minden nép a saját nyelvén,

Vízparton ülök most veled,
De téged már nem érezlek,
Olyan szürke ködös a táj,
Víztükörbe nézek, de fáj.

Fáj, mert torzón homályos,
Szép emléket nem találok.
Feledés ködfátyla rajta,
És kihűlt szívünk alatta.

2019.06. 06.

Festeni szeretnék, ez volt a vágyam,
Nem volt festékem, csak az iskolában.
Aranyló napfény hátunk simogatta,
Osztályunk leült egyik domboldalra.
 
Ecsettel elkapni a pillanatot,
Tanárunk, Pista bácsi így biztatott.
Gyönyörködtünk a város látványában,
Piros háztetőkben, templom tornyában.
 
Kicsinyítés arányát méregettük.

Jézus Jeruzsálembe vonulása,
Virágvasárnap -  vallási emlék.
Ruhája egyszerű,fehér palástja,
Szamárháton vonul a nép elé.

Fogadták pálmákkal és virágokkal,
Hozsánna Jézusnak!-így üdvözölték,
csodatételeiről már hallottak,
Jézus látta a népnek örömét.

Ha utam vitt szárszói állomásra,
Mindig gondoltam József Attilára.
Vonatról leszálltam, sínen átmenve,
Itt állt meg a szíve, elszállott lelke.

Már gyermekkora csupa nélkülözés,
Nem volt elég testi, lelki táplálék.
Édesanyja éjjel - nappal csak mosott,
Kenyér, szeretet neki alig jutott.

Májusi eső ma megérkezett,
"Aranyat ér", mondják az emberek.
Örömmel sétálok a parkon át,
Jólesik érezni friss illatát.
 
Itatja a szomjazó földeket,
Duzzadnak a kókadt falevelek.
A vízcseppek rajtuk játszadoznak,
Megbillen a levél, lepotyognak.
 
Csodálatos a sétány látványa,
Gömbfényes az oszlopsor lámpája.

Édes, kicsi játékbabám,
épp ilyen Mariska mamám,
szeme ragyogó, kék csillag
szívembe hoz fénysugarat.

GYESEN van az én anyukám,
Együtt vagyunk nap-nap után,
Csillog szeme, boldog velem,
Érzem rajta, nagyon szeret.
 
Ébredéskor pillám nyitom,
Fölém hajol, nem kell várnom.
Átkarolom selymes nyakát,
Adok neki sok puszikát.
 
Megbeszéljük mi hogyan jó,
Hisz oly sok a tennivaló.
Ha tőle mindent ellesek,

Csoda történt egyik este,
megszólalt a tücsökzene,
tulipánok táncot roptak,
nem csukták be a szirmokat.

Virágporuk nagy örömmel,
szálldostak a levegőben.
dallamoknak hullámhosszán,
velük táncolt minden fűszál.

Lili vagyok, kis leányka,
főzöcskézek a babáknak.
Lábas fülét rosszul fogtam,
borsót mind kiborítottam.

Sok szem borsóm úgy akarom,
szem nem maradt ám szárazon.
Kezes- lábas öltözetben,
a sok baba mind felszedte.

Megmostam és megfőztem mind,
ízleni fog remény szerint.
Mikor felteszem az asztalra,
kanalat fog minden baba.

Drága kis unokám Panka,
Gyere  velem el Tihanyba!
Lépcsőn apátsághoz megyünk,
Onnan mindent szemre veszünk.
 
Kettős tornya messzire lát,
Szinte hallom hívó szavát.
Balatonnak kéklő vizén,
Vitorlázó fehér szirén.
 
Visszhangja a te hangodat,
Elviszi és visszahozza.
De ez még mindig nem elég,

Azt mondja a mendemonda,
Gerendáson van egy csoda.
Hársfasor - a beton útján -
Átváltozott alagúttá.

Sűrű lombok ölelkeznek,
Napnak utat nem engednek.
Csak az öreg törzsek között,
Surran aranyló fényözön. 

De jó lenne egyszer látni,
Virágillatban sétálni!
Megpihenni árnya alatt.
Hallgatni egy kismadarat.