Lili vagyok, kis leányka,
főzöcskézek a babáknak.
Lábas fülét rosszul fogtam,
borsót mind kiborítottam.

Sok szem borsóm úgy akarom,
szem nem maradt ám szárazon.
Kezes- lábas öltözetben,
a sok baba mind felszedte.

Megmostam és megfőztem mind,
ízleni fog remény szerint.
Mikor felteszem az asztalra,
kanalat fog minden baba.

Drága kis unokám Panka,
Gyere  velem el Tihanyba!
Lépcsőn apátsághoz megyünk,
Onnan mindent szemre veszünk.
 
Kettős tornya messzire lát,
Szinte hallom hívó szavát.
Balatonnak kéklő vizén,
Vitorlázó fehér szirén.
 
Visszhangja a te hangodat,
Elviszi és visszahozza.
De ez még mindig nem elég,

Azt mondja a mendemonda,
Gerendáson van egy csoda.
Hársfasor - a beton útján -
Átváltozott alagúttá.

Sűrű lombok ölelkeznek,
Napnak utat nem engednek.
Csak az öreg törzsek között,
Surran aranyló fényözön. 

De jó lenne egyszer látni,
Virágillatban sétálni!
Megpihenni árnya alatt.
Hallgatni egy kismadarat.

Teremtőtől ajándék a létnek,
Ha nemzedékek együtt élhetnek,
Picit most tette anyja a földre,
Máris mászásban telik öröme.
 
Élénken mozgatja kezét-lábát,
Nagypapa felé veszi irányát.
Ki örömében botját leteszi,
Letérdel, kezével útját veszi.
 
Találkoznak, vonzerő öröklés,
Ősi, genetikai kötődés.

Délidőben, nyár derekán,
mikor a nap zeniten áll,
olyan forró a melege,
megsárgul a nád levele.

 
Lila ruhás nőnek oly kecses tartása,
Megállok előtte, lenyűgöz látványa.
Éva Bonyai a festmény alkotója,
A mozgáspillanatnak megállítója.
 
Magas, karcsú az alakja, lépés közben,
Erre-arra is tekinget elbűvölten.
Hosszú, bő ruhája hullámozva lebben,
Mintha sietne egy lila szín fellegben.
 

Peti az én becses nevem,
betűket még nem ismerem,
szeretem a gyermekszobám,
leporelló, könyv a polcán.

Mindegyiket már eleve,
cumis koromból ismerve,
benne játszik sok állatka,
maci, boci, ló, malacka.

Egyedül, ha nézegetem,
meseszóval kísérgetem,
mikor új mesét szeretnék,
ahhoz is van könyvem elég.

Honvágy fennkölt nemes érzés,
Hazahív bárhol jársz és élsz.
Mint Riskának a pányvája,
Engedi, majd visszarántja.

Gábor Áron oly rosszat sejt,
Szívével dobban minden sejt,
Front közeleg, ellenség jön,
Nem engedjük, hogy ő győzzön.

Anyák napján kora reggel,
Kertünk tele harmatcseppel,
Lábujjhegyen kiosonok,
Kötök egy nagy virágcsokrot.