Tűzliliom kettesben,
Kinyílott a kertemben.
Olyan szépen kivirultak,

Nyáresti alkony édes varázsa,
rászáll minden apró kis virágra,

Folyószámlákat rendeztem,
hitelt kérő írást leltem.
Nem vagyok én kerge birka,
hogy kifosszon a maffia.
 
Kell a pénz a menyegzőre,
leányt kérő írta, jönne.
Folyó melletti nagy réten,
birka nyáj legel serényen.
 
Veszek egyet nemsokára,
esküvői vacsorára.
Lesz nálunk nagy lakodalom,

Ha olyat teszünk, mit utólag bánunk,
Szájról-szájra jár régi közmondásunk,
" Eső után köpönyeg", most bánhatod.
Ami elmúlt, már vissza nem hozhatod.
Tanulhatsz belőle, okulhatsz rajta,
Hogy ne szaladj bele újabb kudarcba.
Hiába mondja egy másik közmondás,
" Más kárán tanul az okos" - nemjóját,
Mégis, mi saját kárunkat érezzük,

Foxi kutyám nemes lélek,
Barátságban vele élek.
Sündörög mindig mellettem,
Hűségéért megszerettem.

Kezemben a pöttyös labda,
Felugrik, várja, hogy adjam.
Eldobom a füves rétre,
Rögtön ugrik, szalad érte.

Gyerekek, ide nézzetek,
mennyi bábut hoztam nektek!
Szőnyeg lesz a kis szigetünk,
Körbe üljük, beszélgetünk.

Jut egy bábu mindenkinek,
gyermek nyelvek megerednek.
Az én nevem nyuszi Beni,
sárgarépát szoktam enni.

Én most keveset brummogok,
dézsmálom a málnabokrot.
Én vagyok a Szende törpe,
Együnk, Hófehérke főzte.

Ó, de gyönyörű ez a mai nap,
Szentlélek áramlásban galamb.
Benne vörös tűzlángok is égnek,
Pünkösdi pirosrózsás jelképpel.
Templomnak ma a díszvirágai,
Illatukban lehet imádkozni.
Szirom levelei úgy fénylenek,
Lelki nyugalmat adnak az embernek.
Mindenki érzi ma a templomban,
Szent lélek üzenete szirmokban.

Bim-bam szól a harang hangja,
Angyal sereg szólaltatja.
Templomba jön falu népe,
A Pünkösdi szent misére.
Gondoljunk a kezdetére,
Jézus mennybemenetelére.
Szentléleknek csodafénye,
a templomot beragyogta,
üzenetet galamb hozta.
Fehér galamb szárnyalása,
A szent lélek áramlása.
Minden nép a saját nyelvén,

Vízparton ülök most veled,
De téged már nem érezlek,
Olyan szürke ködös a táj,
Víztükörbe nézek, de fáj.

Fáj, mert torzón homályos,
Szép emléket nem találok.
Feledés ködfátyla rajta,
És kihűlt szívünk alatta.

2019.06. 06.

Festeni szeretnék, ez volt a vágyam,
Nem volt festékem, csak az iskolában.
Aranyló napfény hátunk simogatta,
Osztályunk leült egyik domboldalra.
 
Ecsettel elkapni a pillanatot,
Tanárunk, Pista bácsi így biztatott.
Gyönyörködtünk a város látványában,
Piros háztetőkben, templom tornyában.
 
Kicsinyítés arányát méregettük.

Jézus Jeruzsálembe vonulása,
Virágvasárnap -  vallási emlék.
Ruhája egyszerű,fehér palástja,
Szamárháton vonul a nép elé.

Fogadták pálmákkal és virágokkal,
Hozsánna Jézusnak!-így üdvözölték,
csodatételeiről már hallottak,
Jézus látta a népnek örömét.

Ha utam vitt szárszói állomásra,
Mindig gondoltam József Attilára.
Vonatról leszálltam, sínen átmenve,
Itt állt meg a szíve, elszállott lelke.

Már gyermekkora csupa nélkülözés,
Nem volt elég testi, lelki táplálék.
Édesanyja éjjel - nappal csak mosott,
Kenyér, szeretet neki alig jutott.

Májusi eső ma megérkezett,
"Aranyat ér", mondják az emberek.
Örömmel sétálok a parkon át,
Jólesik érezni friss illatát.
 
Itatja a szomjazó földeket,
Duzzadnak a kókadt falevelek.
A vízcseppek rajtuk játszadoznak,
Megbillen a levél, lepotyognak.
 
Csodálatos a sétány látványa,
Gömbfényes az oszlopsor lámpája.

Édes, kicsi játékbabám,
épp ilyen Mariska mamám,
szeme ragyogó, kék csillag
szívembe hoz fénysugarat.