Szeretem a telet legjobban akkor,
Ha láthatom hópelyhek hullását.
Tenyeremet kinyitva alá tartom,
Megcsodálom azok szép formáját.
 
Mintha angyalkák csipkét vertek volna,
Szórják finoman, ringatózva száll,
Hótakaró lett egymásra omolva,
Mint tiszta lelkek, fehérlik a táj.
 
Erre jön egy lány fekete ruhában,
Táncolva forog, örül a hónak.
Hosszú a szoknyája, szél csap arcába.
Haja kócosan széjjel omolva.
 
Kecses a mozgása szinte művészi,
Fekete a fehérrel jól mutat,
Azt sem bánja, ha őt senki sem nézi 
Táncolj leányka taposd az utad.
 
Írta:Bíró Antalné
2018.01.20.