Vácszentlászlón egyik háznál,
Zsófi nagy lány izgul, járkál.

Az elmúlt század közepén,
Szerelmes ifjú házaspár,
Boldogan élt az erdőben,
Otthonukban egy szép tanyán.

Balaton felett,
hajnali fény felébred,
- hív a kikelet.

Színek varázsa,
kék ég, fehér vitorla,
-szellő ringatja.

Fodros hulláma,
csobban parti köveken,
-fehér a habja.

Napfény megcsillan,
apróka pikkely hullám,
- meleget szippant.

Csónak nádasban,
csalira kora reggel,
- harapnak a halak.

Óvodánkban ünnepelünk,
Mellünkre kokárdát tűzünk.
Csillog a sok gyermek szeme,
Megyünk a közeli térre
 

Lehet példakép tudós vagy államfi.
Akit azzá tesznek a tettei.
Anyák,apák vagy épp pedagógusok
Művészek vagy kétkezi munkások.

Emlékkönyvem lapjai megsárgultak,
De mindent, ami benne volt megőrzött.
Gyöngybetűkkel írott sorok fakultak,
" Egy lepréselt rózsa a lapok között."
 
Olvasom a régi beírásokat,
Mennyi idézet, jó kívánság, rajzok,
Anyu, testvér, diáktársak és sokan.
Oly régóta majdnem egyedül vagyok.
 
Mind megsiratom sorukat olvasva,

Ültessünk fát minél többet,
Bizony ez oly remek ötlet.
Csemetefák sorakoznak,
Éppen mostan virágoznak!

Falunk utcája,
fehérre meszelt háza,
- ez az otthonunk.

Misének vége,
bim-bam, harang szól délre.
- megebédelünk.

Mosolygós a nap,
a szabadba csalogat.
- padra kiülünk.

Évek elteltek,
gyermekeink elmentek. 
- ketten maradtunk.

Megfogjuk kezünk,
örök a mi szerelmünk.
- elbeszélgetünk.

Mint meseország, szép emlék,
Faluszéle Alattyánon,
Lassan folyó Zagyva mentén,
Ovisokkal szaladgálok.
 
Selymes fűben labda gurul,
Futunk, ki éri hamarabb,
Matyi éri a kis huncut,
Sarkában jár Marianna.
 
Kiserdő árnyéka alatt,
Vadvirágokat is szedünk,
Látunk tücsköt és bogarat,
Annyi mindent felfedezünk.

Unokám egy cukorfalat,
Nálam tölti most a nyarat.
Büszke a hosszú hajára,
Lófarok a frizurája.

Előtte állatos könyve,
Szamárfül van felpörögve.
Figyeld nagyi, okos vagyok?
Ez szamárfül, ott lófarok.

Turcsi orra Malackának,
Gyapjúszőre a báránynak.
Itt pedig a tehén tőgye,
Édes tej jön ki belőle.