Repceföld egy sárga tenger,
álmos szélben ringatózik,
illatárban elszendereg.
Az aranyló napsugarak,
benne élve szétfoszlanak.
Pillangóknak kéjes hada,
pöttyös,csíkos, tarka,fehér,
táncot ropnak erre- arra,
Rárepülnek megpihenni,
virágporban megfürdeni.
Döngicsélő házi méhek,
gyűjtögetnek szorgalmasan,
zümmögéssel elzenélnek,
Beporozzák a sok bibét,
kóstoltad már mézük izét?
Katicánk a hétpettyes száll,
feltornászik repceszáron,
illatától bódul, megáll.
Szitakötő, dongó, bogár,
számukra ez bőségkosár.
Gazdaasszony a lányával,
tárt karokkal fut közéjük,
kivirágzik a látvánnyal,
Pillanatnak műve szépség,
jövőbe hit és reménység.
Írta: Bíró Antalné
2020.05.14.
