Sokszor a torkunkon akadt a szörnyű múlt,
sok volt a szegény, de kevés a nyomorult.
Élet kelepelt a roskatag kéményen is,
csak katarzis volt, és nem tragikus krízis.

Vajon  lehet, ki a csendet szóra bírja?
Éltető nedűként, sziklából fakasztván.
Vágyaknak betűit út porába írva,
vándortarisznyáját vállára akasztván.

Szavad

Mindenkinek szeretettel boldog ünnepeket

/ Lénárdos haiku /

Szépséges arany, ostyatartó, szent kehely.
Az Úr mint kisded, öleli lelked,
mert most nyilt ki egy rózsa a szereteted.

Ez a vers több, mint egy érzelmes szonett,
üdvömet hajdan szerelemtől vártam,
kitártam a szívemet nyíltan, bátran,
aztán a szépség, a csoda odalett.

Mikor már a hegyek mélye is kiég,
és túl leszünk majd e véges életen,
elveszti minden majd ízét, színét,
hol leszel Te, és hol lesz az én helyem.

Szonett 99.

Fényre születtem, de árnyékban járok,
hittem egykor, nincs  akadály, nincs határ,
repültem, szálltam, mint a szabad madár
szürke napokból fontam színes álmot.

...Békés, boldog Karácsonyt kívánok Neketek!...

Elnémul a világ, hamar sötétedik,
az eresz, nem csepeg, jégcsap meredezik.
A napfény élesebb, de meleget nem ad,
cipőd jégen kopog, talpára, hó tapad.

Hozzátok el házamba ma magatok,
hagyjátok most a hideg gyűlöletet,
ha az estémet mosollyal szórjátok,
boldogan ünneplek együtt veletek.

...váratlan vendég a bánat...

Odakinn szerekkel mérgezik a földek
magukat, én kristálytiszta vízre vágyok,
az erdők tilalomfástól földre dőlnek,
elszórt magokban vajúdnak a talányok.

...hatvan év felett...

Szonett 101

Az égtájak szeszélye hányszor becsapott,
Bár Isten szándékú volt mindig a szívem,
De a szememre deszkázták a vakablakot,
A nyekergő kordélyt is hintónak hittem.

Versmorzsa

Akár törzsét a
kéreg, télbe fagyva is
ölellek Téged.