Olyan szép kék, mint a kék ég.
Mit is mondjak róla én még?
Apró gyökereit megveti ő bárhol,
nagyváros közepén, vagy Világtól távol.
|
Bódító nyárban lebegtem,
repkedtem fenn önfeledten.
Szellők szárnyán lovagoltam,
virágokra ráhajoltam.
Nektárjuktól részegen,
udvaroltam félszegen.
Pillelánynak szelet csaptam,
én kosarat sose kaptam.
|
Vasárnap délelőtt Pócsra vitt az utam.
|
|
|
Anyácskád könnye öntözi tüskés ágam...
|
|
|
Ártatlanul lettem életre ítélve...
|
|
|
 Balázska és a ropi...
|
 Rózsabimbó álmom.
|
Levelem a Mennybe címezem.
|
Anyám hidd el, az álmaink hazudnak.
|
Kedves cseresznyefánk Isten veled!
|
Ne ilyen halált adj énnekem!
|
Citromsárga szobám
püspöklila pettyes
|
 E mese majdnem tanmese...
|
 Hetvenkedek, tehát vagyok...
|
Szálljon ezer áldás minden jó Barátra!
|
 ifjú lennék, máshogy élnék...
|
Járom a temetőt...
|
