Gátlásaim rabláncait
széttörni képtelen vagyok...
|
Már csak szűk két hét az indulásig!
|
Öleljen magához csendesen,
ringasson el az én Kedvesem.
|
Anyám fehér felhő,
Apám néma bánat,
Anyám tiszta égbolt,
Apám már nem árthat.
|
Édesanyám szentem, köszöntelek én ma,
Te vagy a jó Isten áldott ajándéka.
|
Pünkösd előtt
csodára várva
|
Megfognám a kezed
nem simogat régen...
|
Nézz rám barátom!
Mondd minek ez már?
|
Nyuszi ül a fűben, jázminbokor alján,
a kis Gyuszit várja húsvét vasárnapján.
|
Üzenem mindenkinek, vigyázzon magára, hisz a gonosz mindig valahol ránk leselkedik...
|
Ki vagyok? Senki!
Nyalogatom sebem,
elmorzsolok egy könnyet
megfáradt szememen.
|
A keserűség
könnyet csal
szemebe...
|
Mi a mese tanulsága?
Süket, néma, vak és sánta...
|
öröm, bánat...
innen-onnan
élet, halál...
fenn és lenn.
|
Rémmese négy részben...
|
Három hónappal ezelõtt csapnivaló labor leletemmel elvánszorogtam az SZTK-ba, hogy szegény diabetológusomra ráhozzam a szívbajt. Amikor csórikám rápillantott feltűnõen rossz eredményeimre kékült, lilult.
|
Mióta az eszemet tudom, két ballábam van, ami aztán /ahogy illik/, rendre összeakad. Már zsenge gyermekkoromban is sokat estem, így aztán lassan hozzászoktam a gondolathoz, hogy elkövetkezendő életemben nekem ez jut osztályrészül.
|
|
|
|