Az új esztendőre azt kívánom Néktek,
tenger virág nyíljon, amerre csak léptek.
Legyen szívetekben sok öröm, s ne bánat,
kacagás, s ne sírás töltse be a házat.

B ánat ne érintsen
O k nélkül ne fájjon
L egyen jó a sorsod
D erűd lanton játszon
O ldódj fel örömben
G azdagon szegényen

 Figyeljünk Rájuk! 

Vén koldus ül az
aluljáró mélyén,
alatta rongyok,
arcán redők a gondok.

Áldott szép lesz a Szenteste,
állj meg Barátom egy percre,
hunyd be kérlek a szemed,
s hipp-hopp, ott leszek Veled.

Ezernyi kis harang 
csilingel lelkemben, 
hiszek egy Istenben 
és a szeretetben.

Szeretem, ahogy az ér kidagad 
megfáradt dolgos kezeden. 
Szeretem és néha feledem

November 30.-án bekövetkezett az, amitől tartottunk, meghalt az Apukám.
Öt és fél hónapig szenvedett és megváltás volt Neki a halál, mert a stroke nagy pusztítást végzett nála és sokat szenvedett. Ám az égiek megszabadították kínjaitól. Az elkövetkezendő napokban az lesz a dolgom, hogy elintézzem, hogy tisztességgel kisérjük utolsó útjára. 

Méltósággal feszülsz az égnek Badacsony,
a felhők könnye hull bazalt homlokodra.
A Nap bújócskát játszik a vízfodrok felett.
Így szendereg a Balaton, alvón mereng.

Valami itt benn 
jajong nagyon,
könnyem pereg,
hagyom-hagyom.

Még itt vagyok,
bár lassan ködbevész az életem,
nem tehetem, hogy elmenjek,
s feledjem, hogy még szeretsz,
de annyit még tehetsz.

Szép hercegem nem jött fehér lovon.
Ketten vágtunk át a gondokon.
Együtt éltünk le hosszú éveket,
jártunk sötétben, s láttunk fényeket.

Ködbevesző hajnalhasadások,
mögöttetek fényt én sose látok.

Könnyem hull a sárguló levélre,
sajgó lelkem elköltözne délre.

Hat éve történt a borzalom, ami sok ember életét pokollá tette.