Hetven évem úgy elszaladt,
a nyoma azért megmaradt.
Elmúló éveim súlya fáj,
de hárult sok-sok akadály.

Öt éve nincs már bérletem,
s a hátralévő éveken,
ingyen járok tuján, buszon,
bliccelhetek a vonaton.

Nem görcsölök rég a melón,
nem sápítozom a valón,
míg éldegélem jelenem,
a múltam el nem feledem.

Voltam ifjú, szép és bohó,
párom karjába ájuló,
vagyok éltes, s lekókadó,
hű páromba kapaszkodó.

Csak az lesz öreg, ki megéri,
s ha a Teremtőd bőven méri
éveid számát… agg leszel,
s emlékeidben elveszel.

Rég mézzel volt teli a kaptár,
becsüld meg jól azt, amit kaptál.
Mit gonoszul feltárt a leltár,
más rég elment, s te itt maradtál.

E mese majdnem tanmese,
nincs néki füle, farka se.
Csak egy igazság lakik benne:
- Törődj bele az életedbe!