Olyan szép kék, mint a kék ég.
Mit is mondjak róla én még?

Apró gyökereit megveti ő bárhol,
nagyváros közepén, vagy Világtól távol.

Király kertjében is vidáman integet,
koldus odujánál bús táncot illeget.

Megterem akárhol, kertben, réten táncol.
Bájos pici lénye úgy magához láncol.

Tűzhányó peremén, sötét erdő mélyén,
csorgó patak partján, dűlőutak szélén.

A kedvenc virágom egy kis szelíd álom,
szerény és egyszerű, én mégis imádom.

Világoskék szeme kacsintva csalogat,
jó szívvel hallgatod, a kedves hangokat.

Szép az üzenete, valóságos csoda.
KÉKNEFELEJCS
el ne felejts, ne felejts el soha.