sze 10/17/18
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a Kultúra asztalánál
nem foglalsz már helyet.
Mikor elfeledik lassan neved
Mikor a törtető elfoglalja a helyed
Mikor a múzsa mégis rád nevet
Írd rendületlenül verseidet
Ne add fel a reményedet!
Mert neked is nyílik szép virág
Szívekből szeretet mosolyog rád
Mert nem feled, aki mondja jó barát
S érti üzeneteid hosszú sorát
|
cs 10/11/18
Dáma Lovag Erdő...
Hajnali ködben álmosan kel fel a nap
Tüzes fénye elűzi a homályt
Fényesen fürdik a tó tükrében
De nem látom arcod a tó túlsó oldalán
Hiába kereslek, hiába várlak
Minden oly reménytelen
Szívem fájdalma nem múlik
Ó én édes testvérem
|
szo 10/06/18
Dáma Lovag Erdő...
Ó én édes hazám hányszor vívtad harcodat
Hányszor hoztak fiaik érted áldozatokat?
Hányszor támadt ellened vad ellenség?
Áldoztad hiába hősök szent életét.
Gyászol a lélek, gyászol a magyar
Nemzeti zászlónk félárbocot takar
Lengeti őt a vad nyugati szél
A hősökről síró fájdalom beszél
|
p 10/05/18
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a pénz őrülete
Járja vad táncát
Mikor nem érdekel
Ki sír és miért
Elszabadul a gyűlölet pokla
A szegény hullik halomra
|
cs 10/04/18
Dáma Lovag Erdő...
Itt az ősz, kopogtató gesztenyével
Hideg széllel és esővel
Hajléktalan mondd hova bújjon?
Hol lesz neki meleg otthon?
Kis házát, s lakását elárverezték
Őt utcára kegyetlenül kitették!
Hova menjen, ki lesz ki befogadja?
Életét semmibe véve, meggyalázva
|
sze 10/03/18
Dáma Lovag Erdő...
Az ihlet perceiben
Száll feléd az üzenet
Lelked kitárod felé
Elringat a képzelet
Szavak, gondolatok
Ritmusa száll feléd
Gondolaton átviszed
Egy közös húr ütemét
|
szo 09/29/18
Dáma Lovag Erdő...
S mondd mit érdemel,
Ki nemzetét tagadja?
Ki csak a javait élvezi, akarja
Ki hazájának ellent mond
Cserbenhagyja, ha tornyosul a gond?
Mond mit érdemel?
Ki pénzért hazát eladó
Ki elfelejti honnan jött
Ki küldte, ki volt benne a megbízó?
S bajban elfelejti felemelni kezét
Hazát tagadó, rossz gombot nyomó ellenség!
|
sze 09/26/18
Dáma Lovag Erdő...
Érik a csipkebogyó
Lehullott virága
Piros színeivel ragyog a határba
Éhes madár raj csap le reája
Csipkebogyó érjél sokáig
Őszi szél kísérj el a sírig
Fújd el, zengd el nagy bánatom
Szívem szomorú, nem vigasztalódom
Érik a csipkebogyó
Zuhog a hideg őszi eső reája
Vad nyugati szél tépi a levelét
Szomorúan beborul az ég
|
cs 09/20/18
Dáma Lovag Erdő...
Gyűjtögetem emlékeim a nyárról
A szépen nyíló pipacs virágról
Édesanyám emléke dobban a szívembe
Ó a vadvirágot nagyon szerette
Virágot nyári nap melege éltet
Selymes napsugár ölel át a réten
Millió virág, tarka rét
Piros pipacs küldi felém üzenetét
|
sze 09/19/18
Dáma Lovag Erdő...
Ó nézz fel a fellegekbe
Tiszta kék égre
Tiszta kékség semmi más
Csak nap, s ragyogás
De mi csillog oly fényesen
Égi eke jelenik meg ékesen
Fehér barázdát szánt az égen
Mint a földön szélesen, de nem mélyen
|
k 09/18/18
Dáma Lovag Erdő...
Erdő mélyén, fenyőfák tövében
Lila szirmaival nyílik a ciklámen
Tölgyek, fenyők alján
Csendben bólogatván
Nagy lombú tölgyek árnyat adnak
Madarak röptükben dalolnak
Ciklámen virágok szép emléket hoznak
Ha ere jársz, feléd bólintanak
|
k 09/11/18
Dáma Lovag Erdő...
Beköszöntött a szeptember
fényes napsugárral
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral
Jöhet a szüret, száll a víg ének
Hegyoldal, domboldal visszhangzik
szebb így az élet
Finom a zamata körtének, almának
Érik a gyümölcse a szorgos munkának
|
v 09/09/18
Dáma Lovag Erdő...
Magas fenyőfa tetején turbékol a gerle
Elveszett párját sírva keresve
Sötét fellegek úsznak felette
Nem szalad már szivárvány az égre
Emléked magas hegyek rejtik
Találkozunk még, magas fenyők üzenik
Találkozunk fenn a csillagos égen
Ne sirass, ne keress engem
|
h 09/03/18
Dáma Lovag Erdő...
/ Mosonmagyaróvár./
Tető roppan, lángnyelv tör az égre
Táncol a tűzkakas, nagy a mérge
Pusztít a kegyetlen, bosszúálló lelke
Ég az elátkozott épület figyelmeztetve!
Mi történt itt megint, milyen pusztítás?
Régi áldozatok, hősök emléke az égre kiált:
Ne legyen iskola, átok ül rajta!
A múlt, hősök jajszavát falakra felírta.
|
sze 08/29/18
Dáma Lovag Erdő...
Erdő mélyén , fenyőfák tövében
Lila szirmaival nyílik a ciklámen
Tölgyek, fenyők alján
Csendben bólogatván
Nagy lombú tölgyek árnyat adnak
Madarak röptükben dalolnak
Ciklámen virágok szép emléket hoznak
Ha ere jársz, feléd bólintanak
|
p 08/17/18
Dáma Lovag Erdő...
/125 éves évfordulóra/
Déri Miksa Gép és Villamos ipari Technikum?
2018-2019 évre.
Régi iskolánk kapuja tárva
Diákjait be, s vissza várja
Sok, szép emlék jut diák éveinkre
Tudásunk alapjait lerakva, megerősítve
|
cs 08/16/18
Dáma Lovag Erdő...
Miért hallnak meg a fák?
Pedig gyökerüket az anyaföldbe nyújtják
Állva száradnak el, mint harcos a csatában
Szilárdan állva, törzsük az égre kiáltva:
Miért?
Miért hallnak meg az emberek?
Értük család, testvér, szülő, barát kesereg
Harcuk bevégzik, megharcolják
Némán alszanak el, mint a fák
|
sze 08/15/18
Dáma Lovag Erdő...
Narancssárga sásliliom búsan hajtja a fejét
Elvesztettem egy jó testvért
Sírj, csak sírj narancssárga sásliliom
Nincs már senki a világon
Aki engem megvigasztaljon
Nyíljál, nyíljál narancssárga sásliliom sokáig
Emléked elkísér a sírig
Búbánatom nincs, aki megértse
Hullik könnyem, a fájdalom itt lakik a szívemben
|
k 08/14/18
Dáma Lovag Erdő...
/Vincze Viktória. /
Ígéretem teljesítem megint jelentkezem
Ismét van egy szép emlékem
Sakkozni tanít a mamám
Ennek örülök igazán
|
szo 08/11/18
Dáma Lovag Erdő...
/nászunktól. Rajka/
Búcsúzom tőled kedves rokon
Bocsáss meg , nem kísértelek utolsó utadon
De fáj, beteg, az idős a lélek,
Gyenge térd rogyni készül
Ezt írhatom le menedékül
Te mindig egyenes szálfa voltál
Mikor Szeged végállomásról elindultál
Meg sem álltál, csak Rajkánál
Várt téged az élet. mit megharcoltál,
helytálltál
|