Emeld fel a fejed
Szent István népe
HAZÁMNAK
Kárpát-medencének
Büszkesége
EURÓPA éke !

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt,valóság tán,
 

Mondjátok meg én nekem
mi az a függöny a végeken
az országnak mi húztunk határokat
mit idő,sem ember le nem bonthat??
nyugati határon túl más az élet
ott rend és nyugalom a lét

Hiányzol mint égen a csillagok
Vagy bús felhő ,ha takarja a napot
Hiába nézed nem ragyognak ott

György napra virradtunk
Április hónapjában
Ragyogó napsugár
Köszönt hajnal tájban
 

Az est leszállt
Az est csendesen eljött
Halkan betakart a leple
Elpihent a Nap
A Hold elkergette

Húsvéti szigetek szobor óriásai
Múltból nézve,jövőbe mit olvastok ki?
Álltok még a parton,mint valakit várva
Távolba űzöttek vigasztalására

Tavaszi virágokból koszorút
Fonnék fejedre
Minden madár zengve énekelje
Öröm dalával köszöntve

"Veletek a világ végezetéig"
Ó Jézus,Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet

Virágvasárnap
Könyörgés

Mosonba ha visszatérsz
Mosonba ha hazatérsz
Kísér a Duna andalogva
Integet messziről
Templomunk tornya
Vártunk már vártunk
Mikor jössz újra városunkba

Egy nemzet készül feltámadásra !
/A nagy menetelés !!! 2O13.1O.27.!/
 

Édes jó apám
Mily örökséget
Hagytál rám
"Jobb lesz egykor neked"
S most vitatkoznék veled

Mikor szívedbe megnő
A kilátástalan fájdalom
Mikor úgy érzed nincs irgalom
Mikor nehéz súlyt cipelsz válladon
Mikor minden összeesküdött ellened

Mint a tavasz virága
Nyiladozol szépen
Szívem boldogsága vagy
Én gyönyörűségem
 

Magyar határ szélt,ha ritkán járod
Új házak nőnek ki,meg sem látod
De ezekre nem magyar lobogót tűznek ki
Mert más a nemzetük,más zászló díszíti

Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam
Utam száz ösvényen vezet
Gyermekkorom kincse szívemben
Nem múlik az emlékezet