Halovány sugárral kel fel a nap
Szőlőtőkék ködpárába úsznak
Sűrű pára lepte el a tájat
Köszön a szőlő a hajnali sugárnak
Napsugár a hegyoldalt színesre festette
Rásimul a pára a szőlő levélre
Fürdik a napsugárban a szőlő fürtje
Sárga-barna leveleket a dér megcsípte
S mint, ha a hegyoldal egyre mozdulna
Ellepi a szőlőst a szüretelők hada
Telik a hordó az édes szőlőlével
Zeng a hegyoldal szüretelők énekével
Ó te napsugár, te föld mit adtál nekünk
Lesz kenyerünk s jó borunk, vígabb énekünk
Tele a puttony, telik a hordó
Van itt bőven szőlő fehér és bordó
Gyűlik a must, jó a fok száma
Borára gondol,örül a gazdája
Lesz itt szüret után finom lakoma
Pedig szűk esztendőt hozott a borok királynéja
Nehéz munka után, perdül a tánc
Száll a víg ének a hegy oldalán
Ó milyen szép ez az ünnep, örül az ember
Köszöni Istennek, hogy szőlője termett
Vörösen izzik a nap elmenőben, s eltűnik a fénye
Mint, ha köszönné a szüretelőknek, jó a kedve
Elcsendesül a tájék, köd száll a tájra
Hordókban a termés, örül a gazdája
2O14.O9.3O.Mosonmagyaróvár.
