Ünnep van, s sötétek a felhők
A nap is elbújt csendesen
Locsolni kellene legények!
De ez is elmaradt, nem jöhettetek!

Más ez az ünnep, más ez a Húsvét!
Isten is próbára tesz bennünket!
Megmutatja minden vétket
Az ember szeretni, összefogni elfelejtett!

Ha szeretet, s hit van szívedben
Nem veheti azt el senki sem
Hiszel Istenben, s önmagadban
Hiszel az emberben, a rendben

/Budapest: Népköztársaság út- Andrássy út/

Mit susognak az öreg platánok?
Szívembe mily emlékek járnak
Árnyat vet lombkoronátok
Az Andrássy úton járok
Tavasz volt ifjúságom tavasza
Hív vissza emlék találkozóra
Mikor először nyílt iskolám kapuja
Jó helyen jársz öreg platán azt súgta

Mikor verssoraimat írom
Nehéz lélekkel gyűlnek a papíron
Szomorú szívvel, igaz féltéssel
Nemzetemhez szólok megrendüléssel

Mikor száz veszély vár reád
Mikor lelked tépázzák,irigylik hazád
Akkor jön egy KOR, mely támad
Nem nézi, ki vagy, hol van otthonod
Fájdalmat hoz, s mindenütt halált oszt!
Akkor halld meg az intő szavakat hozzád
„Maradj otthon!” kiáltja a világ!

Tavasz van, szeretetre,szépre ,jóra vágy
Zölddel a rét, virágzik az ág
Virágról virágra zümmög a méh
Ragyog a nap, tiszta kék az ég
S a nap bújócskát játszik kis fellegekkel
A természet színes ruhában ünnepel
Nyílnak az ibolyák, a tarka virágok
A bárányoknak ugráló jó a kedve
De elhallgatnak, mert nem értik

Kering a Földünk a világ tengerében
Hold, Föld, Nap körül csillagok özönében
Egymásra hatnak, vigyáznak
Isten teremtette egyensúlyban vannak

Ragyogó napsugárral  ébredt a hajnal,
Virágszirmot terít a szél,
Csendet megfoghatod,
Minden néma senki nem beszél.

Mit tettetek a világgal emberek?

Nem volt elég pusztító fegyveretek?
Most a vírust szólítottátok harcba,
Romba dönti a világot felfalja.

Nem volt elég a háborúk harca?
Vírusnak nagyobb a hatalma.
Idős nemzedéket pusztítja halomra,
Nincs, aki őket megvédi, eltartja.

Gonosz felhők gyülekeznek,
Tavaszt felváltja a tél,
Üresek az utcák és a terek,
Csend van, senki sem beszél.

Befelé fordul a lélek,
Hiába nyit a természet,
A virágszirom gyorsan lehull,
Elviszi a böjti szél emléked.

Hét esztendő,hét szál virág
Szó csokorban adtam át
Tavaszt hozó nap ragyogás
Számoltam a tavaszok sorát

Híd a dicső múlt, s jelen között

Piros, fehér, zöld zászlóba öltözött
Leng a zászló magasra emelve
Ki még nem látja, most észre vegye

Hömpölyög az ünneplő tömeg
Nekik a haza szó, az édesanya, s becsület
Most kell hazánkért újra kiállni
Most kell a békére igent mondani!

 Szeretettel :Anna.

Vírus ellen mi összefogunk
Ez egy igazi, nagy harcunk
Nem figyelünk az ellen károgásra
Sem rossz indulatú kiabálásra

Összefogunk ismét, mint régen
Mikor vész pusztított a népen
Mikor háború dúlt, vész tombolt erősen
Csak az összefogás segített az emberen

Amióta ember él a földön
Hatalom, kincs sokat ér
Harcol az ember ember ellen
Az óhajtott, megszerzett kincsér
Embertipró századok következtek
Harcok messze homályba vesztek
Nincs nyugalom, nincs kegyelem
Kis emberek milliói porba vesznek

Hogy szaladnak a percek
Mint a gondolat, utol nem éred
Hogy haladnak a napok
A kedves örömteli gondolatok

Hogy szaladnak az órák
Ha boldogság vár rád
Keserűen, lassan telnek a hetek
Ha gond sanyargatja lelked

Hogy szaladnak a hónapok
Ha viszik magukkal boldog sóhajok
Ólom lábakon múlnak az évek
Ha könny záporával méred

Ünnep van ma, Március 15.ünnepe
Ragyog a napsugár minden fele
de más ez a z ünnep,
Szívünkben ünnepelünk
Megemlékezni nem mehetünk

Ó szent forradalmak dicső Istensége
Tégy koszorút 1848 fejére
Piros -- fehér- zöld pántlikával fonva
Soha el nem múló emlékét bearanyozva

Mi is elhozzuk emlékezés koszorúinkat
Hála és tisztelet lesz arra ráírva
Így emlékezünk hősök harcaira
Szabadságért vívó nagy csatáikra