Amióta ember él a földön
Hatalom, kincs sokat ér
Harcol az ember ember ellen
Az óhajtott, megszerzett kincsér
Embertipró századok következtek
Harcok messze homályba vesztek
Nincs nyugalom, nincs kegyelem
Kis emberek milliói porba vesznek

Hogy szaladnak a percek
Mint a gondolat, utol nem éred
Hogy haladnak a napok
A kedves örömteli gondolatok

Hogy szaladnak az órák
Ha boldogság vár rád
Keserűen, lassan telnek a hetek
Ha gond sanyargatja lelked

Hogy szaladnak a hónapok
Ha viszik magukkal boldog sóhajok
Ólom lábakon múlnak az évek
Ha könny záporával méred

Ünnep van ma, Március 15.ünnepe
Ragyog a napsugár minden fele
de más ez a z ünnep,
Szívünkben ünnepelünk
Megemlékezni nem mehetünk

Ó szent forradalmak dicső Istensége
Tégy koszorút 1848 fejére
Piros -- fehér- zöld pántlikával fonva
Soha el nem múló emlékét bearanyozva

Mi is elhozzuk emlékezés koszorúinkat
Hála és tisztelet lesz arra ráírva
Így emlékezünk hősök harcaira
Szabadságért vívó nagy csatáikra

Ragyog a napsugár
Virágba borultak a mandulafák
Így köszönt Nemzeti ünnepünk ránk
Más ez az ünnep!
Mint,mikor hóviharral tört ránk
Magyarok Istene figyelmeztetett
Bajban van hazánk!

Egy nép ismét talpra áll
Egy nép mondja
,,Eddig, s ne tovább!"
Elég volt a szenvedés
évszázadokon át!"

Ott állt a Hargitán
Nézett Magyarország felé
Mögötte harsogott az Ehhó TV
Székely föld a székelyé

Ott állt és könnye csordult
Hisz megtagadta őt a „Haza”
Kirekesztve éli életét
S csak reménnyel szól a TV. szava

De megtagadták őt
Az anyaország mondott nemet
Nem baj, majd az Isten!
Megsegít minket székelyeket!

Ó Uram hozzád fohászkodok!
Adj nekünk békét a szívekbe!
Ne szenvedjenek az ártatlanok
A kiszolgáltatott ember,  gyermeke
Adj szeretetet a lelkekbe
 

Óvatos léptekkel jött a Tavasz
Mint, ha a természetben tündér járna
Varázspálcájával fákat, bokrokat megérintette
Rügy fakadt, s virágtenger körülötte

Ó Tavasz, remények hordozója
Felkelő napot az égre csalogatja
Ébred a föld, zöldell a vetés
Örül a szívünk, oly szép ez az ébredés!

Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam
Utam száz ösvényen vezet,
Gyermekkorom kincse szívemben,
Nem múlik az emlékezet.

Választ adjatok nekem!
Miért kell, hogy a magyar áldozat legyen?
Mindig védett Téged Európa!
S mindig ő ment helyetted vágóhídra!

Miért kell most is küzdenie?
Téged UNIÓ határát is védenie?
Miért hagyjátok ismét magára?
Pedig figyelmeztet, vigyázzatok a határra!

Ó március, te kikeleti varázs,
Ragyog a fény, csábítva int felém,
Érzi- e a szíved, amit én,
Új életre kelt március reggelén.

Most mikor hitünket alázzák
Üldözik a híveit, templomát gyújtják
Nagyböjtben gondolj erre!
Példaképedként Istenre

Hidat verek folyókon át
Összeköti jobb, bal partját,
Suhog a víz, rohan az ár,
Túlparton valaki vár.

/Háború után:1946.:Kitelepítések
Felvidékről magyarok panaszai/

Hiába mondod
A madárnak, ne énekeljen,
A vándornak, útra ne keljen,
A napnak, ne adjon meleget!
A szívednek, nem lesz több szeretet.

„Miatyánk Isten ki vagy a mennyekben!”
Imádkozom érted szeretett nemzetem.
Kell most az ima, kell az összefogás,
Száz éve szenvedünk, elveszítettük egymást.