Mama ne sírj!
Unokád, én vagyok,
Üzenem telefonon,
Rád sokat gondolok!

Üzenem a barátoknak
Akik annak tartanak
Az én barátságom
Nem egy múló pillanat
Mert őszinteségből fakad
S nem múlik el egy perc alatt

A BARÁTSÁG nekem
Nem kegyelem
De örökké tartó
Szent érzelem
Nem pusztába kiáltott
Egyetlen szó
Nekem hűség és való

Ahol szeretet van,
mindig ragyog az ég!
Virágos mező int feléd
Ahol szeretet van,
boldog a család,a gyermek!
Ha gond van is, szebb az élet
Boldog a lélek
Mert a szeretet átkarol téged

Nagy erővel száguld Illés szekere.
Hatalmas dörrenéssel szakad kereke.
Kegyetlen villámokat szór le a földre.
Mint, ha eljött volna a világ vége.

Erősen süt a nap sugara
Beérett gabonára,
Öreg, paraszt ember vigyázza,
Veszendőbe ne menjen munkája.

Magasan jár a déli nap az égen,
Ebéd idő is eljött idejében.
Távolba nézve az utat kutatja,
Jön-e a család, aki az ebédet hozza.

/Nándorfehérvár,1456.juli.2O./

Halljátok a harangokat?! 
Zúgnak, búgnak giling-galang
Emlékeztek-e még szívetekben?!
A hősökre a rendíthetetlenekre.

Érzitek az a hatalmas erőt
Amely elkísérte a csatába menőt?
Tudjátok-e mit érzett szívében?
A hazaszeretet volt bevésve örökre! 

Apa mond meg nekem!
Miért süt a nap oly melegen?
Miért van árnyék a fa alatt?
Miért hagyott el anyukám?
Miért fáj a szíve más után?

Apa mond meg nekem!
Miért van háború?
Miért szívünk szomorú?
Miért lövik le a galambokat?

/Tűzvész:1993.-ban/

Isten éltessen szeretett unokám: Míra.

Míra 7 évesen,ill.14 évesen a vershez...

    és..

Míra hét éves lett
(Most 14. éves)

(elbeszélő költemény)

Hajnali pirkadat az égen,
Vadnyúl szalad át a réten,
Fürgén szedte lábát,
Lelapul, ne hogy meglássák.

Fácán rikolt, nyuszi riad,
Biztos sok a dolga, de felém szalad,
Egy másik nyuszi emlékképe,
Gondolatban, most megidézve.

Nagy horgász halastó, meredek a partja,
De sok horgász horgászott, pihenéskép arra.
Volt itt ponty, kecsege, harcsa, minden féle fajta,
Jutott bőven hal aki csak kifogta.

Mára már kerítés fut körbe rajta,
Az őrző kaput zárja nagy lakatja.
Csendes a nádas, vadkacsa látogatja,
Hattyú száll le amott, sima víz ringatja.

Mikor a gyermek szívében
a félelem ver tanyát,
S szenvedést lát,
Akkor a gyermek
csak zokogni tud,
hallgat, s nem látja
mi a kiút!

Kis unokám nagy napra ébredt
Utolsó nap az óvodába elérkezett
Szöszi haja fürtökben fonva
Szép ruháját felvette
Örömmel készült az ünnepre
Száll repül,mint a gondolat
Hisz nagy nap ez a mai,csodanap
Elballagunk az óvodából
Hol, oly sok volt a kis kaland
Búcsút mondunk a játékoknak
A mese birodalomnak

Nehéz lélekkel szárnyra kelni,
Felhők fölé felrepülni,
Ha lehúz a fájdalom, nem lehet.

Szárnyaszegett turul madár,
Hova akartál repülni?
Nem tudsz már te a nemzetbe
Újra lelket adni,
Sorsod elől nem tudsz menekülni!
Átokkal fogant életed sora,
Mint a magyarok élete, mostoha
Útban volt-e a szárnyad,
Egy senki ember fiának?
Hogy ily csúnyán veled elbántak,
Letörték, vagy tolvajoknak
Hoztad kegyetlen üzenetét,

Búcsúzik már a nap,pihenni tér
Utolsó sugara még hozzám elér
Megfürdeti magát a Balaton vizében
Olyan, mint, ha forrna,tűzben vére

Megkérdeztem a dalos madártól,
Miért énekel a boldogságtól?
Megkérdeztem a tavasz nyíló virágától,
Miért nyit ki, mikor jő a kikelet?
Megkérdeztem a felhő vonulástól,
Miért hozza az esőcseppeket?
Megkérdeztem a forrás vízétől,
Miért zuhog oly sebesen a hegyről?