Emlékeimben élsz, én szép fővárosom,
De sokat sétáltam a platánsorodon!
Terveket szőttem, s madár zengte énekét,
Néha beborult felettem, s feletted az ég.
Kis gimnazista szép reményei velem jártak,
Célok, itt megmutathatom a világnak,
Itt a hömpölygő Duna partján,
Millió fényed csillagként látván.
Futottam én is az emberáradattal tova,
Várt rám az iskola, munka és a csoda.
Halászbástyád s várad messze int,
Magas hegyről a Dunába tekint.
Országházunk égre törő ívelt tornyai,
Büszkén néztem míves ablakain,
Szép fővárosunk nyújtózol lustán,
Hosszan elterülsz te a Duna két partján.
De a szellem benned lakik,
Munkálkodik a tudás és a hit.
Emlékeimben hozzád vissza-visszatérek,
Hol velem volt a szeretet, a vágy és remények.
Visszahoznak hozzád tiszta fények,
Ifjúságom száz csodája, s emlékek.
Az elhagyott sírok, kik bennem élnek,
Öröm, bánat utamon örökre elkísérnek.
Mégis szép vagy nekem, legszebb a világon,
Bármerre jártam, párod nem találom.
Életem egy részét te aranyoztad be,
Megdobban a szívem rád emlékezve.
Mosonmagyaróvár, 2017. május 17.
