Ahogy a gyors patak töri az útját,
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, medrét nem nézve,
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!
Ahogy a gyors patak töri az útját,
De célját eltévesztve
Száguld mindig csak előre,
Útjában elsodor mindent, ami szent!
Ami egykor szép volt idelent!
Zuhog a hegyekről, rohanva tova,
Feledi honnan ered, hol jött a világra.
Elfeled otthont, eszét vesztve
Rohan előre, vágyva győzelemre.
Mint a gyors patak,
Eléri az óceánt, megpihen végül,
De a sok vízbe beleszédül.
Elveszik a vize, elmerül a mélybe,
Megsemmisül a cél, amit kitűzött előtte.
Megrészegült patak, hát hova jutottál?
Nagy sziklák közt zuhogtál, követ zúztál!
Az óceánig futottál reménykedve.
Elnyelt az óceán, léted elfeledve.
Miért futottál, hagytad el hazádat?
Hogy mást szolgálj, súlyt az átok?
Minden csepped hazádat siratja,
Nem lettél boldog, hajó vivő szolga!
Sóhajts csak nagyokat!
Várjad a napod, hogy felragyog!
Szomorú cseppjeid a felhőnek adod,
Esőként zokogsz, hazádat siratod.
Talán egyszer, ismét patak lesz belőled,
Megbecsülöd, öntözöd drága szülőfölded.
Nem rohansz messze világot látni,
Hazád földjén maradsz, életet adni.
Vigyázz, nehogy későn csendesedjél!
Hazádat új csermely öntözné.
Új vizek boldogítanák földedet.
Elveszted a medret, mely jó irányban vezetett.
Mosonmagyaróvár, 2017. február 24.
