Álmaimban is szeretlek
Drága, édes hazám!
Álmaimban is letérdelek
S imádkozom érted:

Te a béke galambját féltve őrizgetted,
Karjaidba rakott fészket,
A rászorulót mindig befogadtad.
Szeretettel ölelted, mint barátodat.
Jaj, mi lett őszinte lelkedből,
Kufárok hada támad rád,
Kifoszt fészkedből!
Idegen tömeg villáma zúdul.

Mi lesz veled s békés fiaiddal,
Világgá mentek, mi lesz családjukkal?
Nem lesznek boldogok a nagyvilágba'
Keserű kenyér, szívüket honvágy marja.
Eljön az ősz, s tél is utána,
Fagyos hideg, s idegen házaid bántja.
Nem kér, követel bebocsájtást várva,
Durvaságnak nem lesz határa

Álmaimban is szeretlek
Édes hazám!
De milyen álom vár ránk?
Arra ébredünk, nincs hazánk!
Míg béke galambját féltve őrizted,
Elfogy, s másé lesz földed!
Elrepül a galamb, keselyűk űzik,
Nem találja helyét, rabláncra fűzik!

Istenem, kiáltok az égre!
A mi népünk szereti hazáját,
Sokat szenvedett már érte!
Segíts, segíts nekünk végre!

Adj nekünk békét, szeretetet, nyugalmat!
Ne támadjanak ránk ellenséges hatalmak.
Segíts Szent István népének felállni!
Békét adj, s ne kelljen szenvedni!!

Mosonmagyaróvár, 2015. augusztus 20.