Kis írónőm, kis virágom, Viktóriám!

Mosoly ül huncut arcán,
Kérlek, mesélj, mesélj mamám!
Ahogy kér, ahogy mondja,
Nem tudok ellenállni, mesélek nyomban.

Mesélek kiskoromról,
Manciról, a jó csikóról,
Mesélek, merre jártam,
Utam során mit csodáltam.

Látom issza szavaimat,
Követi gondolatimat.
- Mama, én ezt leírom nyomban!
Milyen életed volt kiskorodban.

Azt gondoltam, egyszer majd leírja,
Ha nagy lesz, és emlékezik,
Mama mit mesélt nekik,
S időben visszatekint!

- Mama, kérlek, most figyelj!
Leírtam a történeted!
Nyomban teleírt egy oldalt,
Az én szívem az örömtől zakatolhat!

Gyönyörű, kedves szavak,
Mondatok csak sorakoznak.
Nekem könnybe lábad a szemem,
Újra élem kiskori történetem!

Megdicsérem, megölelem,
Drága kincsem, örömet szereztél nekem!
Ő meg csak mosolyog rám,
Tőled tanulok írni mamám!

(Vincze Viktória:10 éves!
Szeged, 2024. január 6.)

Mosonmagyaróvár, 2024. január 8.