Sem jót, sem szépet, sem igazat –
nem adtatok,
nem hoztatok,
nem mondtatok!
|
Hej diófa, diófa
miért van sok leveled?
Mit gondolsz, már mióta
perlekedek teveled:
|
Szőnyeget terít az ősz a fák alá,
pompás, tarka szőnyeget.
Az elmúlás szelleme őgyeleg
a köd lepte kert bánatában:
hangtalan hullik özvegyi fátyla rá.
Csupaszodnak az ágak.
Akár egy elnyújtott hosszú vasárnap –
|
Íme az állapotom:
elkerült egy pár pofon,
s a gondom már csak potom.
|
Annak a zászlónak gonosz volt a szíve:
fekete árnyékot vetett három színre.
Üldözött, zaklatott, álmában is zavart
sok millió riadt, tépett lelkű magyart.
|
Egyszer beszakad a tető
diga dom,
|
Baj van!
Kés suhan a
vajban,
mész olvad a
tejben,
csontvelő a
fejben.
|
Híres Newtont megihlette
tréfás kedvű almafája:
telt gyümölcsét elengedte,
s lehullott az, éppen rája.
|
Héjanász az avaron…
Ady Úr! Nem zavarom?
S Léda Asszony! Még ilyet!
Idenéz a fél liget.
|
Kamrában a körte, alma,
ott sárgul a fanyar birs.
Kazalban a széna, szalma –
magyar ember, miért sírsz?
|
Marcikám, már nagy fiú vagy:
éved száma, mint az ujjad
egyik, s másik szép kezeden.
Felsoroljam? Figyelj, kezdem.
|
Hatalmas, kiterjedt koronájú diófám, ha hagyom, belealszik az őszbe úgy, hogy termését megtartja fent az ágain - egyszerűen elfelejtette lepotyogtatni a diószemeket.
|
Az igazság a tudat számára csak a beszélt nyelv által létező sajátosság.
|
Akarod, hogy simogassanak?
Tetesd akkor bolondnak magad.
Vagy ha fejbekólint a sorsod,
maradj úgy: szeretik a torzót.
|
- Lalikám! Kisfiam! Látom, lekonyult a bajszod, hát mi bánt mostanában?
- Ó, MOMA! Ne is kérdezd. Eszembe jutott a jó Panama...
|
Hatvan felé visz a vonat –
engem, meg a csomagomat.
Egykedvűen zötyög velem,
ide-oda leng a fejem.
Egyedül a kocsiban,
azt se tudom, hogy mi van?
|
Holnapután kerekül, kerekül –
most vagyok csak remekül, remekül:
ötvenkilenc befeszül, befeszül,
hozzá hatvan penderül, penderül.
|
Tudjátok már megcáfolhatatlanul, meggyőződéssel állíthatjátok: én is "szelíd motoros" vagyok.
Abból a fajtából, amelyik nem keveredik, csak a szabad lélegzetvétel élteti, lelke vadon nőtt erdők és öntörvényű vízfolyások fölött suhan.
|
Kedves Google, kedves Facebook!
Igen tisztelt Nagy Testvérek!
|
- Ölni tudnék mérgemben! - toporzékolt a gyilkos galóca. Kalapja félrecsúszott, még a tönkje is ki-kiugrott a bocskorából.
|