Egy pillanatra megállt az idő -
abszolút nulla fok volt, megfagyott,
s ami lett, az Istennek őrjítő:

Sándor, József, Benedek,
csalódtam ám bennetek!
Naptár szerint itt vagytok –
s velem együtt megfagytok!
Hanyag fiúk, zsákotok
fejtörésre ad okot:
nem voltatok elegek –
ellopták a meleget.
Vagy kilyukadt az a zsák,
s ti voltatok túl lazák?

Valahol egy ringyó felhő
együtt hált a kóbor faggyal –
frigyük fattya frissen felnő,
s tavasz útján vígan nyargal.

Szeret engem a kutyám,
bár ő nem tud róla –
csak jön a gazdi után,
mintha árnyék volna.
Akárha láthatatlan
pórázon vezetném
delejörvvel a nyakban –
a többi mély rejtvény…

Mennyi pojáca megannyi hordón
bőszen szónokol, mihez köze sincs.
Percemberekre  magyar csak legyints!
Én a kokárdám rég belül hordom.

Ködöt ettem nagy kanállal,

fényt ittam rá hat pohárral:

                          Egy választásra

Magyarország Isten erdejében
ezer éve kapitális nagyvad,
koronája aranyagancs.
Orvvadászok vágya sose lankad:
kell apránként akár, vagy egészben –
hordáiknak örök parancs.

Kettétört avas dió az elmém –
egy nagy, fekete madár törte szét,
amnéziát szív a semmi mellén,
s húzza le magához a törpeség.

Aludnék kicsit, az jó bolt:
aludni klassz, üde hóbort.

Nem ártok vele meg másnak,
csak leljen rám majd a másnap.

Jégcsapot nyalogat egy szellőifjonc,
tág hómezőn legelésznek a társak.
Üde, langyos leheletükkel virgonc
szirének felhőt gyűrve kacarásznak.

               Politikai grimasz

Vásárhely nagy, zayos város –
meggyőződhet róla bárki:
hangoskodik ott egy sármos,
dologtalan paraszt márki.

               Kallós Zoltán emlékére

Lelkünkben halkan hullámzik az ének –
a gyász eltelít, szívünk megremeg.
Mi értelme a földi létezésnek?
Zord törvényein elménk elmereng…

Nagyvadra lőni orvul, kéjjel,
undok patkányos szenvedéllyel,
mert az ölni vágya Káinos?

a magágyon
kihajtott
a magányom

Shakespeare-t olvasok, de ő nem tud róla –
jegyet is váltottam volna a Globe-ba,
de nem leltem sehol a jegyirodát.

Isten tudja már mióta
áll a bál és jár a nóta –
slágerlistás lett a kvóta.

Párnacihát szaggatnak az angyalok,
a világ most tollfehérben andalog.