Héjanász az avaron…
Ady Úr! Nem zavarom?
S Léda Asszony! Még ilyet!
Idenéz a fél liget.

Csattognak a szárnyak, mi?
Nem akarom árnyalni,
de nem való ez kérem!
Biz, nem vagyunk e téren

egymással egy platformon.
Tudom: a vér, a hormon…
Hogy mondják? Ez utolsó
őszük? Levél-utószó?

Kergetőznek, vijjognak!
Tetszene ez Villonnak,
de nem nekem, bölcs ősznek,
ki beállt erkölcscsősznek!

Góg, s Magóg kujon fia –
így kell csókot lopnia?
És kegyed, céda asszony –
csak, hogy férfit marasszon?

Egymás húsába tépnek.
Még, hogy ez kell a népnek?
Egyre jobb. S mit szól ehhez
Isten? Tán azt: jó lesz ez?

Rendezzék tollaikat!
Tollfésű? Lesz, aki ad.
Karmokat visszahúzni,
csukott a csőr – na, úgy ni!

És most pedig egy fészket
rakni, mit az enyészet
majd nem tud lerombolni –
ott tessék dorombolni!

 2017.10.12.  Csorba Tibor