Újember! Új nyűgöd, s bakód –
mert hiszel, mert tűröd – a kód.
|
Bocsáss meg, hogy oly soká kerültem sírodat!
Vágott virágot nem tettem föléd hajolva
csontőrző, rezzenetlen márványtakaródra.
Vérző szívem se vittem oda, hogy dalolna
nem szűnő hiányodról tépdesett kínokat.
|
"A vers nem más, mint a szavak különös egymáshoz rendelésének tudománya. Hogy mire gondolok, egy rövid aforizmával hadd világítsam meg.
|
A "boltzár" gordiuszi csomójának megoldása: el kell törölni a hét napjainak a megnevezését, így a "vasárnap" napnévhez kötődő több ezer éves érzelmi viszonyulás (kvázi ünnep) rövid időn belül eliminálódik. A hét napjai: 0,1,2,3,4,5,6 - így a bibliai "hetedik napon megpihent" kifejezés is értelmezhetetlenné válik, majd idővel a teljes Biblia is.
|
Jaj, de jó,
jaj, de jó!
Mit mondott a rádió:
gumicsontot rágni jó…
A kormány amit előbb bezárt,
most kinyittatna minden bazárt.
|
Jár a
postás, vad kutyák ugatnak
rája.
|
Faiskolában,
kis srác korában
láttam meg vézna
törzsét. Árnyéka
egy öreg tölgynek –
nagy, sötét körlet –
lopta, elfödte
folyton előle
a napsugarat.
|
„Hun” vagy Attila? Vagy talán egészen székely?
Mondd: hol bújik a költészet, hol van a székhely?
Ugye? Éreztem én: a szívben lakik a vers,
az agy csak nevelgeti, amíg véres és nyers.
|
Szerelemkelyhekkel dús magnóliám
naphosszat kelleti magát a kertben.
Látványa túltesz minden harmónián:
királynőt játszik bujaságtól telten.
|
Mindig hajnalban, a Nappal jöttek:
pusztákról indultak éjfél után.
Betyárok módjára bezörögtek
az ablakon. Apám várta őket –
üzentek előtte nap délután.
Isten áldja a korán kelőket.
|
Tört anyóka sámlin –
hervadozó jázmin.
Arra nézek, rám int:
„Kék ibolya, jácint –
|
Ó, kegyes nap köszöntött ím rám –
csillant fel az udvari bolond
máskor fénytelen tekintete.
„Éljen április elseje!
|
Ma búcsúzik a március –
ül a vén idő vonatán.
Ibolyaszín szemmel pillog,
szomorúfűz hajjal villog.
|
Szent József műhelyében ácsolt,
közben sok kufárt, ki harácsolt
más templomában, eltanácsolt:
a hátukra szégyent korbácsolt.
|
Régi húsvétokon, barackvirágos
falucskám szerény tornyú templomában
sokszor ministráltam én a szentmisén.
Gyötört parasztok térdepeltek imához –
fürdették lelküket a félhomályban
és hitüket a megidézett igén.
|
Fürkészem Munkácsy három Krisztus-képét:
mindhárom egy-egy hazugságot tép szét.
Tudta jól azt Júdás, hogy akit elárul
bármit gondol, bármit szól: csak is arámul.
|
Tükörsima az út Szeged és Békéscsaba között -
a negyvenhetesen frissen terített az aszfalt:
szénfekete, széles szalag – még szinte gőzölög.
Tapad a gumi, duruzsol a motor. Tapasztalt
|
Ím, hát eljött március idusa –
Julius Caesar, Ferdinánd: rettegj!
Ma felzeng a lázadók himnusza.
|
Erdogan-t fogott Merkel asszony:
kapkodó kezéhez török ragadt.
Brüsszel szerint ez csupa haszon:
az EU az úton továbbhaladt.
|
Akiket dombok alkotnak, s persze völgyek –
különös erővel vonzzák terebély - tölgyek –
figyeljenek szavaimra, kedves Hölgyek!
|