Nézem az asszonyt, ahogy ültében két kezét az ölében fektetve megpihen. Látszik, hogy az első tavaszi napsugár őt is kicsalta a levegőre, hívta, vonzotta a természet ébredő sóhajtása, simogató szellőcsókja, a napsugarak simogatása.

Mária Magdolna, Jézus kiválasztott asszonya,
A bánat, a keserűség Hozzád űz ma.
Te, ki a porból, mocsokból felemeltettél,
S Jézus által szent asszonnyá lettél,
Kérlek, segíts utamon engem,
Szánd meg az én gyarló, emberi lelkem!

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy kislány,
nem volt ő hercegnő,
csak egy gyerek szimplán.

Nem hordott csipkeruhát,
napernyőt, sem kalapot,
csak búzaszín hajában
egy rózsaszín szalagot.

Nem volt nevelőnője,
sem úri lovásza,
de mindig ülhetett
szomszédja lovára.

Pihenni volna jó
csendes kis szobában,
gyertyafény pislákolna
az asztalon,
elmélyülni volna jó
úgy Isten igazában,
s hallgatni, a csend erről
miként dalol.

Elmélyülni volna jó
az emberek szívében,
ki, kit szeret,
és miért szeret?
S hallgatni közben a válaszokat,
miket a csend ma éjjel
megsúg nekem.

Rád gondolok az erdőnek
mély sűrűjében,
hol madárdal ékesíti
meghitt emlékezésem,
mikor tenyered ágya
ringatta testemet,
mikor szemeid közt csillant meg
szerelmes képzetem.

Farkasok járják a tájat,
zsákmányt keresnek éhesen,
figyelik az erdőt, a fákat
a végtelen, havas bérceken.

Hangjuk messze hallatszik,
megéneklik a falka dalát,
a tél hosszú napjait,
hetek, hónapok harcát.

Beleszagolnak a szélbe,
érzik a messzi vérszagot,
ki beszorult a fagyos jégbe,
hozza értük az áldozatot.

A fagyos hajnal visszatér,
sűrűre szövi fátylát a dér.
Oly sötét még a pirkadat,
nem látom kedves arcodat.

Kristályokba zárt tegnapok,
körberajzolódó lábnyomok
még őrzik néhány pillanatra
emlékeidet hátrahagyva.

Még éjjel felöltötte szürke,
komor kabátját, készülve
a közelgő zord fogságra,
a rideg, csókos virradatra.

Szeretem a zenét,
a fülbemászó dallamot,
messze űzöm fülemtől
az ordítozós tamtamot.

Szeretem a halk hangokat,
a csordogáló patakot,
tartok néha pihentető,
elmerengős csendnapot.

Akkor álmokat kergetek,
bejárom a világot,
nem állhatnak utamba
viharok vagy villámok.

Lajta partján andalogva
Halk léptekkel az avarban.
Őszi lombok, fűzfa ága
Belesimul a Lajtába.

Ó, ti szép diákévek, emlékek,
Mindig, mindig visszatértek.
Mikor a Lajta partján sétáltam,
Természet őszi színeit csodáltam.

Nem kergettem hiú ábrándokat,
csak egy korcs kutyát az udvaron,
játszottam az életemet,
hogy repült el, már nem tudom.

Múlt héten még gyermek voltam,
ma már nyugdíjas leszek,
kettő közt ez meddig tartott?
Csak egy apró szösszenet.

Egykor lomb voltál,
fákkal susogó, napfényben
fürdő, kék éggel ragyogó.
Szerettek a hószínű,
habkönnyű felhők,
amint átsuhantál rajtuk, és alant,
a zöldben égő pázsiton,
virágszirmok nektárjában
hirdetted a büszke életet,
mert nemesb ennél
lenne-e bármi is.
Hol víg nevetéstől
zengett a tarka rét,

Ajjaj, de kutya hideg van,
felveszem a téli sapkám.
Mínusz fokok az ablakban,
hova tettem az usankám?

(100 éves egyesítésének évfordulós köszöntője)

Mutattad nekem szép orcádat,
Hömpölygő Dunán ringott csónakom.
Boldog voltam gyermekként is benned, tudom,
Míves házaidat csodáltam, csodálom.

Millió villanyfényed világítja az utat,
Régmúlt lassan halványul.
De ki feledné ívelő, magas tornyaidat,
Aki bennük a szépség, boldogság felé kutat?

Egy lélek voltam a lét és nemlét örök metamorfózisában,
az édes korty voltam egy kiürült pohárban.
Voltam levegő a lét után sírva kapkodónak,
a legutolsó szó a csendben végleg távozónak.
Voltam könny megbánó, esdeklő szemekben,
megbocsátó fohász könyörgő tekintetekben.
Voltam parázs, hol a láng már halni készült,

Hajnalban, mikor még csak pang a létem,
olyan üres vagyok, és pucér egészen,
és a gondolat magvai arcul legyintenek,
bekapcsolom unottan hát az Internetet.

Szörfözöm ágyamban bénán, mozdulatlan,
pedig alig múltam nemrég csak hatvan,
és kitárulnak nyomban csodás világok,
és az igaznak mondott ócska hazugságok.

Ragyog a nap száz sugárból,
E novemberi nap rád mosolyog.
Azt üzeni, jó ember vagy,
Szerető szívedtől boldog vagyok.

Soraimmal én köszöntelek, édesanyád,
Születésnapod nekem is boldogság.
Életemet bearanyozta szíved,
A jó Isten még sokáig éltessen téged.