Két szemed az élet, ez a két parányi tükör, amelyben a világ visszfénye megpihen. E két mély kút, mely nem csak a szeretet és érzelmek tükre, hanem a lélek rejtett ösvényeinek térképe is. Mint két ősi csillag, amelyek csendesen őrködnek a végtelen éjszakában, úgy figyelnek ők is, kutatva az idő múló árnyait és a pillanat törékeny szépségét. Bennük születik a mosoly első szikrája, és bennük hal el a bánat utolsó könnye is, akár két folyó, amelyek egymásba ömlenek, hogy végül az érzelmek tengerévé váljanak.
   Minden pillantásod egy-egy elvetett mag, amelyből történetek fakadnak. Néha viharfelhő gyűlik bennük, jelezve a belső tenger háborgását, máskor pedig ragyogó napsugárként árasztják szét a remény melegét.
   Két szemed az élet, amelyben a múlandóság és az örökkévalóság kézen fogva jár, és minden pillantásoddal egy új fejezet kezdődik a lélek könyvében.
   Ők a csendes tanúi mindannak, ami volt, ami van, és ami majd lesz, örök éberséggel őrzik a bennünk élő, soha nem szűnő csodát.

TM