Jó lett volna bátran élni –
rózsakertben sose félni,
temetőben csak remélni…
Jó lett volna mindent bírni –
imát, verset vérrel írni,
könnytelenül egyre sírni…
2020.02.14.
|
p 02/14/20
somogybarcsirimek-.
Kinek a szégyene a tudatlan gyermek,
szülőnek az iskolának, környezetnek ?
ez összetett kérdés, összetett a válasz,
probléma mellett nem mész el, hanem megállsz.
Mert ha felnőtt lesz, s fog majd véteni,
a te lelkedet fogja majd az sérteni,
ne legyünk közömbösek figyeljünk egymásra,
ne ítéljük magunkat kötelességmulasztásra.
|
k 02/11/20
Dáma Lovag Erdő...
Rózsaszín pillangó
Kedves kis lepke
Repül oda, repül ide
Boldog a lelke
Mert az én kis pillangóm
Farsangi csoda
Két kaját kitárva
Repül a karomba
Kicsi kis lepkém
Igaz boldogságom
Tiszta szívű unokám
Harmatos kis virágom
Mama idős szívének
Boldogságot adó
Te vagy a szeretet
A kedvességet hozó
|
h 02/10/20
somogybarcsirimek-.
Soha nem gondoltam ezt valaha,
takaróztál volna hervadt virágba,
a csók, mely akkor maradt a porban,
amit már többé nem csókoltam soha.
Valaha nem gondoltam volna,
az élet sokszor mily mostoha,
tárt karom mellett máséba omlottál,
azóta sokszor csetlettél-botlottál.
|
p 02/07/20
somogybarcsirimek-.
Elnézem vágyódva a játszó gyermeket,
buborékokat fúj, szinte olyan önfeledt,
szárnyalnák veled boldogan gyermekem,
de gondok nyomasztanak, mi lesz velem.
|
cs 02/06/20
Dáma Lovag Erdő...
/ Csurka István költő emlékére /
4.éve!
|
sze 02/05/20
Dáma Lovag Erdő...
Az idő lejárt
A dal tova szállt
Nem szól többet
A szép hangú hegedűd már
Emlék csupán
A dal,a vers,a próza
Elhalkult a hegedű
Elszakadt a vonó húrja
Nincs,aki tovább húzza
|
k 02/04/20
Bíróné Marton V...
Régóta kerestelek, kutattalak,
Ne fuss el, hisz végre megtaláltalak.
Szívemben dúl a szerelem mámora,
Égő piros rózsa szívem záloga.
Amikor először egymásra néztünk,
Mindketten a lelkünk tükrében égtünk.
Az igazit már régóta kerestem,
Végre úgy érzem szemedben megleltem.
|
k 02/04/20
Dáma Lovag Erdő...
Mint szomjas szarvas
Hűs forrást keresve
Úgy vágyik a szívem a kikeletre
Mint éneklő pacsirta
Énekét, ha zengi
Itt a tavasz fenn hangon énekli
Mint a széncinege csicsergi
Nyitni kék, nyitni
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre
Mint a rügy, ha ágon pattan
Úgy zakatol a szívem halkan
Ha utolsó reményért dobban
|
k 02/04/20
somogybarcsirimek-.
szomorú vagyok,
torzulnak a viszonyok,
ki nem ejthető nevek alatt,
tűnnek fel arcok,
magyarok ők azt állítják,
mégis a magyart gyalázzák.
annak mennek azt verik,
ki kenyeret segélyt ad nekik,
már lassan félni kell,
ha utcán megyek,
mert tele vannak velük,
utcák üzletek.
szomorú vagyok,
hisz a tanítót is verik,
|
h 02/03/20
somogybarcsirimek-.
Nem kell a szöveg,
csak rakd fel fényképedet,
néma lesz ajak.
Ó hogy mennyien
gyűlöltök egy kritikát,
az írás hibás.
Ne vedd magadra,
légy kedves és humoros,
szeretni fognak.
|
v 02/02/20
somogybarcsirimek-.
Hogy lehet osztályozni a leírt szavakat,
amik mondatokká rímmel összeállanak,
érthető, vagy burkolt a mondani való,
ezért nem kérek baksist, nem leszek házaló.
Rácsokat soha nem tűrök magam körül,
ám ezért a vállamra madár még nem röpül,
de így is tetszik még, szép míves rácsozat,
mely néha védene ártatlan bárányokat.
|
szo 02/01/20
Mezei István
Szenzációs story
Mezei István
|
szo 02/01/20
somogybarcsirimek-.
Nem kell a szöveg,
csak rakd fel fényképedet,
néma lesz ajak.
Barcs, 2020.02.01.
|
Dromedár Danika sírva szalad haza,
nagy az ő bánata, végtelen panasza,
hüppögve, csattogva, hisztisen azt fújja,
miért van őneki hátán csak egy púpja?
|
p 01/31/20
Dáma Lovag Erdő...
/Galyatető, Kékestető kirándulás 2002/
Álltam az ország tetején,
Hömpölygő ködtenger
Szállt felém,
Távolból a Kékes
Hegycsúcsa ragyogott,
Köd takarta el a napot.
Hallgatott a lent,
Ragyogott a fent,
Mily sok szenvedés
Sóhajt odalent.
|
sze 01/29/20
Dáma Lovag Erdő...
Farsang ideje eljött
Szól a zene ,áll a bál
Álarcok takarják az arcokat
A zenekar szívből muzsikál
Álarcokat látok itt, hisz kötelező
Mosoly, vigyor igaz arcot, szívet fedő
S táncolnak, járják a csárdást
Ki, kivel járja, most nem vitás
|
sze 01/29/20
somogybarcsirimek-.
Miért írok verseket, a vágyakozásért,
mikor emlékszem, a bennem élő gyönyörért,
voltam festőbarátom tárlat vezetésén,
évtizedes munkáinak megtekintésén.
Hazai tájak tekintettek ott is rám,
állatok harca erdők havas birodalmán,
festmények gyönyörűek, ismerősök voltak,
míg látogatók között barátok akadtak.
|
És egy éjjel elszökött a fénnyel...
|
k 01/28/20
somogybarcsirimek-.
Ha tudnátok mennyi kincsem van itt a földön,
ez a hatalmas vagyon, oly mint márványbörtön,
igyekszem közkincsé tenni, szárnyaljon feléd,
de mi gátolja egy különös szűrőbetét.
|