Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.

Immár nagypapa korba léptem. Három gyönyörű leánnyal ajándékozott meg a Teremtő. Mindhárom lányom már eladósorban van. Talán nekik is írom ezt a néhány gondolatot. Talán minden fiatal magyar édesanyának……?

Avagy, suszter maradj a kaptafánál, magyar orvos a magyar betegágynál!

             Meseautós világ volt a régi, jobb helyen Hyppolit volt a lakáj, míg másnak egy talpalatnyi föld sem jutott. Aztán elszakadt a film, és a főgépész elmenekült.

A megszokott módon sétálgatok, lassan tempósan lépegetek, kezemet hátul összekulcsolom.

Kiszólt az orvos a váróba, miután már ki tudja, hányadik páciensét bocsátotta aznap az útjára, rájuk tukmálva valami jó tanácsot vagy olcsóbb receptet...

Drága Zsuzsám!

Zsuzsanna

Hát nem csodálatos?
 

Veszélyben a HAZA!
KIÁRUSÍTJÁK!
A nép veszi súlyos árát!

Nem történt csoda, de tizenkilenc éve egy szeptemberi napon megjelent szobor alakjában, bronzba öntve a somogyvári bencés apátságot alapító szent király, I. László alakja.

Azt még egy kis óvodás is tudja, hogy ha nincs hazai termelés, akkor nincs miért lecsökkenteni a kamatokat, mert csak a más pénzéből tudunk megélni.

...Adalék Jucus játékfelhívásához...

Szeretettel, az én változatomat szintén, valakinek adresszáltam.

Amikor lankadni kezdett. Rogyadozó térdekkel imbolyogva, hétrét görnyedve. Elkaptam, megtámasztottam.

Emlékezzünk a doni áldozatokra, akik ma hetvenegy éve életüket adták a hazáért! Legyen nekünk példa helytállásuk, és kitartásuk. Ha csüggedünk mindig jussanak eszünkbe, hogy Ők megpróbálták a lehetetlent is. Hazaszeretetük utat mutat nekünk. Szívünkből soha ne hunyjon ki az emlékezet kicsinyke lángja, és ne feledjük Őket!

Környékbeli és magyar realitások, irrealitások
/Édesanyám, akkor csináljon egy kis főzeléket!/

Versmorzsa

Üszkös várromok
hős szellemek homok és
múmiák nélkül.

Vers hangosan.
A cikk egy hangfájl hivatkozást tartalmaz, rákattintással lehet lejátszani.