Egy mozgóurnás feljegyzései

   Politikai, közéleti naivitásom révén 1990 óta valamennyi választás alkalmával egy helyi szavazatszámláló bizottság tagja voltam. Ilyen alkalmakkor szívesen vállaltam fel mindig a mozgóurna kíséretét, mert ezek az utak, szociológiai szondák, látogatások többet tárnak fel és mesélnek egy könyvtárnyi irodalomnál, vagy egy vaskos gerontológiai tanulmánynál. Ha már a nyugdíj nagyságába, az alapvető élelmiszerek áfájába, az öregkori ellátás, a szolgáltatások emberi és szakmai minőségébe nem szólhat bele a megfáradt akarat, legalább az ország, vagy a kontinens kérdéseit befolyásolhassa, még ha minimális mértékben is. Kissé talán megnyugszik a lélek, megtette, amit lehetett.

   Zárva a kapu, nehezen libben a függöny az ablakon, hosszan csoszognak a léptek a sötét folyosón, lim-lom, ételmaradék az asztalon, pedig vártak bennünket, mi vagyunk aznapra az esemény és lehet, egy éven belül az első és utolsó vendégek. Kopottak a falak, dohos a levegő a bezártság miatt, csak a vendégváró mosoly friss és őszinte.

    A mély fekvésű ágyból megszólal az elesettség,- kérem, olvassák fel a listát, mert nem látok a szürke hályogtól és majd jelöljék be ott, ahová mondom, mert a köszvény miatt nem tudok tollat fogni a kezembe. - Még csillog az idealisztikus remény a tekintetekben, hogy a baloldali pártok így felparcellázva is a kis ember érdekeit képviselik, a fideszesek még fiatalok és demokraták, talán valóban lehet más a politika és a Jobbik valóban jobbik. A választói jegyzék aláírása is csak segítséggel sikerül mozgósítva a tartalék energiákat, Mi lettünk rövid időre, ebben a fontos pillanatban az ápolok, családtagok, lelki vigasztalók, orvosok Négy vagy nyolcévente megjelenek ezeknél az elcsendesedő házaknál, hogy begyűjtsem kis ládikámba a reszketeg ikszeket, kereszteket, hogy aztán belekeverjem az országos halmazba.

  Sorra ismétlődik a körzetben a háznál történő szavazás tíz perce procedúrája. A koreográfia ugyanaz, de a szó, a tekintet, a ráncos kéz, a neki feszülő szándék és a lepergett élet mindenütt más és egyedi.  

    Az életerős fiatalokra, középkorúakra gondolok, akik mindezzel szemben teljesen közömbösek, pedig a mostani döntések az ő életükre hatnak ki igazán. A kapuból még egyszer visszanézek, kell e jönnünk úgy nyolc év múlva, vagy a akár az ősszel, mert ahogy fogynak az ikszek, úgy szaporodnak a keresztek.

2014. 05. 24.