Minap egy társasággal voltam. Nem mondanám, hogy baráti társaság volt. Inkább néhány ember összejött és beszélgetni kezdett mindenféle témáról.

Szerintem már mindenkinek volt hasonló élménye. Nem is tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Akkor meg, meg miért hozakodom elő vele?

Tényleg miért?

Kit érdekel, hogy pár ember beszélget az időjárásról vagy éppen a helyi focicsapat eredményeiről?

Kissé unottan ment a társalgás. Mindenki mondta a magáét. Igazából senkit sem érdekelt, amit a másik mondott. Mindez talán csak arra volt jó, hogy az ember elüsse az idejét.

Még mielőtt rátérnék, miért ültem a számítógépem elé és ujjaimmal a képernyőre pötyögtem a következőket, meg kell említenem a beszélgetőpartnereim összetételét.

Ha jól emlékszem, mindnyájan értelmes, jó szituált emberek voltak. Nem egy füstös, sötét kocsma mélyén jöttek össze, vedelve olcsó, vacak bort, hogy utána borgőzös fejjel „nagy okosságokat” böfögjenek ki szájukon.

Lakóhelyükön befolyásos személyek ismeretében álltak.

Némán hallgattam társalgásukat.

Nem tudom, hogyan pattant ki a vita? Mi vezetett ahhoz, hogy hajba kaptak. Az egyik pillanatban még megértően bólogattak, és nem sokára rá egymást túlkiabálva ordibáltak.

Egy név robbant, mint egy hatalmas bomba, elsöpörve mindent, ami körülötte volt.

Kérditek, mi volt ez a név? Nem csigázom tovább kíváncsiságotokat, és ideírom feketén, fehéren, hogy mindenki jól lássa: WASS ALBERT.

Ez a név volt, ami lázba hozta a társaságot.

Valaki elkottyantotta:

-Tegnap késő éjszakáig Wass Albertet olvastam.

A jelenlevők közül volt néhány ember, aki még alig hallott róla, és értetlenül nézett a másikra.

-Az meg ki?

Mire valaki közömbösen mondta:

-Erdélyi író. Valami gróf, fasiszta. Háborús bűnös. Halálra ítélték. Szerintem értéktelen műveket írt. Nem érdemes az időt fecsérelni rá. Csodálkozom, hogy ilyet olvasol. Nem vennék kezembe egyetlen könyvét sem.

Ezeket hallván a Wass Albertet olvasó megvetően nézett a fitymálóra. Szemei mérges szikrákat szórtak feléje. Látszott rajta, legszívesebben nekimenne, és felképelné.

Dühében csak erre futotta:

-Hogyan tudod, hogy rossz író, ha egyetlen művét sem olvastad?

-Hallottam. Utálom a fasisztákat. Zsidógyűlölő barom. Könyvei teli vannak gyűlölettel. Pocsék író.

Nem bírtam hallgatni őket. Felálltam, és otthagytam a társaságot. Mentem a magam útjára.

Nem értem, mi ez az értetlenség? Miért vannak ily sokan Wass Albert ellen a rendszerváltás után több, mint két évtizede?

Hónapokkal ezelőtt elhatároztam elolvasom összes művét. Szerencsémre azokban a napokban hirdették meg a Wass könyveinek az újbóli kiadását. Minden két hétben megjelent egy – egy könyv, amit megvettem és szorgalmasan el kezdtem olvasni és még mindig olvasom. Csodás olvasási élményekben volt részem. Mindenkinek tudom ajánlani: olvasson Wass Albertet! Az író egy izgalmas, sajnos ma már letűnt világba vezeti el olvasóját. Megvallom sehol nem találkoztam regényeiben, novelláiban, verseiben, hogy Wass Albert gyűlölettel írna zsidókról, cigányokról vagy akár a románokról.

Hazugság, amit róla állítanak. Semmi alapja nincs ezeknek a vádaknak.

Hogy mondhat valaki róla véleményt, ha egy szót sem olvas tőle? Talán azért, mert valaki vagy valakik ezt terjesztik Wass Albertről.

Szánalmasak ezek az emberek. Igazságtalanul tipornak sárba egy írót. Nem kellene először elolvasni regényeit, majd csak utána kritizálni?

Merjünk már emberek lenni, és felnőttként viselkedni! Soha ne hallgassunk másokra! Mi magunk győződjünk meg az igazságról.

Természetesen nem kötelező Wassot szeretni. Az mindenkinek a saját, szuverén joga, kit szeret vagy kinek a könyveit olvassa.

Végezetül csak annyit tudok mondani a kételkedőknek, Wass Albert egy hazáját szerető író volt, akit a kegyetlen sors igazságtalanul büntetett.

Akkor legalább mi az utókor emberei legyünk vele szembe igazságosak, tegyük méltó helyre a magyar irodalomba!