Ó, magyarság, Te áldozati bárány,
Miért téged áldoznak fel
Az emberiség oltárán?
Miért éhes szent földedre a karvaly,
Miért rajtad csattan az ostor szíja,
Miért támad ellenség, ki véredet szívja.
Békét szerető ember,
Nem te vagy első a csatában,
Mégis te vagy a vesztes a háborúban.
A te gyermekeid maradnak árván,
Hős apáik haza hiába várván.

Ágyútűz elé hősnek téged vetnek,
Te vagy áldozata világ ütközetnek.
Szarajevó, Isonzó sorolhatnám tovább,
Magyar gyermekek hiába várták vissza apát.
Az egész nemzet sirathatta elveszett fiát,
Szegény nemzet hősként elesett.
Békét is a Te vesztedre kötötték meg.
De lesújt rájuk Isten haragjával,
Nem lesz béke itt a földön addig,
Míg a nemzet újra fel nem virágzik.

Felépült lőporgyárnak is torzók a falai,
Égre merednek emléktornyai.
Béke kell a világnak háborúk helyett.
Háború, szenvedés, vér és áldozat,
Elveszik a nemzet a csaták alatt.
Emlékkápolnák, keresztek sokasodnak,
Istenhez szálló imáink talán meghallgattatnak.
Átok súlya helyett őrizzük a nemzetet,
Ne hajszoljuk egymás ellen a népeket,
Mert béke nélkül a földön élni nem lehet.

Süvít az orkánszél nyugat felől,
Egy nemzet lett áldozati bárány, bűn nélkül.
Vétkesek kezüket büntetlenül mossák,
Ha céljuk kívánja, nemzetet eltapossák.
Istenem, segítsd meg a nemzetet és fiát!

Mosonmagyaróvár, 2014. január 2., (1014. január 2. - kitört az I. világháború / Száztizenkét éve történt)

TM