Pedálokkal gyúrom szegénység kenyerem.
Viskómat lelakva folyton sepregetem.
Van, ki fürdőzik a jóban és élvezi,
Hogy gondtalansága tenyerén élteti.
Ott van a Kovács fiú, Audival jár-kel.
Járdákat koptatnia cipővel nem kell.
Átszökken könnyedén sikerek ajtaján.
Lába pihen létének örömdallamán!
Inci-finci nőci boltba tengve-lengve
Rebben át az utcán, mintha bálba menne.
Váltogatja sűrűn hajának színeit.
Új ruhája szárnyán parfümfelhőt terít.
"Mindenkinek jó, csak számomra nincs öröm!
Nem tisztul lét tükre, hiába küszködöm!
Én a legszerencsétlenebb árva lélek!
Gondolatom füstje, hogy még minek élek!"
(Eközben Kovács leparkol a kocsival,
Kerekesszékébe száll át kínjaival.
Nőcike pedig tükörben nézi sorsát,
S leveszi kopasz fejéről a parókát.)
"Mindenkinek jó, csak számomra nincs öröm?
Bár láncaim töröm, mégis tart börtönöm?
Én vagyok a legszerencsétlenebb lélek?
Vagy csak nem tudom, hogy miről szól az élet?"
TM