Mi a baj velem? Mi? Nem értem! Semmit nem értek, már régóta. Szenvedek. Sokat, és nagyon. És én csak kétségbeesve mondom, hogy nem értem. Mindenki dícsér, milyen szép és okos, érett vagyok. Akkor mi a baj? Mi baj van velem?
  Miért nincs senki? Igen, sokszor megnéznek, utánam fütyülnek, utánam kiabálnak, és akkor mivan? Érek vele valamit? Semmit! Még annyit sem, ugyanis még az önbizalmamat sem tudják növelni ezek az semmirekellők! Talán pont ellenkezőleg! Még kevesebb lesz, mert zavarnak, zavarba jövök tőlük!
  Több fiúnak tetszem, ezek közül csak egy-kettő szimpatikus. És? Van valami? Semmi! Nincs semmi! Se Ádám, se Dani, se Zsolti, se Balázs!
  Túl hamar kezdett el foglalkoztatni engem a szerelem. Mama mondd, hát miért van az, hogy valakit nem is foglalkoztat? Nem is gondol rá és egyszer csak rátalál! De addig nem is érdekelte. Azt sem tudta, milyen. Csak rátalált és szerelmes lett. És csak onnantól érdekli, csak onnantól szenved ha úgy alakul. Miért foglalkoztat ez engem ennyire? Miért nem tudok nem gondolni rá? Miért nem csak akkor, mikor jön egy fiú, akire érdemes gondolni? Akiért érdemes szenvedni? Hát téged sem érdekelt! Csak amikor már ott volt a Józsi!!! Én miért kell, hogy ennyit szenvedjek már azelőtt is, mielőtt bármi történne? Miért nem elég ha csak utána szenvedek, ahogyan te is? A pokolba! Miért? Szenvedek, nagyon!
  Nem nyafogok! Nem túlzok! Így van! Higgy nekem! Mi legyen? Mi lesz? Mit csináljak? Ha van, akkor Ő majd mit csinál? Mikor? Mama segíts! 2017. 11. 25.