Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Némethné Mohácsi Bernadett

Betty
Betty képe

Szívem élő virága

Rovatok: 
Vers

Testemben a szív egy zárt világ, benne van az élet,
s itt nyílik a legszebb virág, neked adom, ha kéred. 
Egy szálon ezer szirom, mind él, lelkem mutatója, 
jól megismerhetsz, csak ne állj meg a pitvarajtóba. 

Betty
Betty képe

A fészek szeretője

Rovatok: 
Vers

Otthon vagyok, mikor körülvesz az egység,
a szeretet alkotta meghitt közelség,
lábam előtt hever múlt, jelen és jövő, 
hálás szívemen a boldog elköszönő.

Körülölel e kötelék angyal szárnya,
a csonkig égett gyertya még izzó lángja,
a vér, amely más szívből fakadt életre,
s most az én szívemnek ékes ígérete.

Betty
Betty képe

Szívek hídja

Rovatok: 
Vers

Két part között az élet megtöri a sorsokat,
s úton-útfélen hangtalan hagy kérges nyomokat,
libbenő pillanatában, ha időnként megáll,
lehajol hozzád és szívével némán körbezár.

Betty
Betty képe

Az élet zamata

Rovatok: 
Vers

Álmodtam egy szép világot, hol csodás volt minden,
elhoztam hát magammal, most neked adom Kincsem.
Friss harmatban virágmező simogatta talpam,
mindegyikből szedtem egyet, ahogy elhaladtam.

Betty
Betty képe

Csillagfényeim

Rovatok: 
Vers

Nem számolom a lépteket, csak megyek tovább,
hiába minden, az élet egyre mostohább,
de lelkemben az érzés csak oldja láncait, 
s kitartóan viszi a nyugalom szárnyait. 

Betty
Betty képe

Szívek hídja

Rovatok: 
Vers

Két part között az élet megtöri a sorsokat,
s úton-útfélen hangtalan hagy kérges nyomokat,
libbenő pillanatában, ha időnként megáll,
lehajol hozzád és szívével némán körbezár.

 

Betty
Betty képe

Az utolsó pohár

Rovatok: 
Vers

Illanó éveken az életed véges,
minden pillanatod reményében elszáll
jövődnek arcán már a sorsod is kérges, 
minden ráncod hanyatlón, lassan körbejár.

Élvezd ki léted, adj meg mindent a mának,
legyen nálad mindig az utolsó pohár,
a barátok végül mind melletted állnak, 
hogy csak még egyszer...örökre mosolyogjál.

Betty
Betty képe

A vén végvivő

Rovatok: 
Vers

Kopott síneken rohan az idő,
múltam porán hagy szürke nyomokat, 
nincs megállás, cipeli sorsomat, 
zakatol a vonat, vén végvivő. 

Suhanok kudarcok vad ormán át,
ingatag kisiklott remény között,
szeretetéhség, a vagon tömött,
féktelen élet, a kor ponyvát rág.

Betty
Betty képe

Elég egy pillantás

Rovatok: 
Vers

Mikor a szó megtöri a néma csendet,
akkor a lélek már feledni nem képes. 
Mikor remeg a kétség, s megfogja kezed,
akkor szívem szenvedő szívedben érzed. 

Betty
Betty képe

Már nem félek

Rovatok: 
Vers

Bejártam utakat, kísértem lelket, 
eddig, ha adtam, féltem szeretetet, 
éreztem életnek tékozló jajszavát, 
megtörten hagyott kéz, álszent panaszát. 

S majd mind hiába van, magam maradok,
már nem félek senkit, már nem akarok, 
csak a mondat kell, igaz képzetem,
mert az lesz ott, ki fogja végzetem.

Betty
Betty képe

Őszi nap

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

A horizonton feltűnik egy aprócska felhő,
ráül a nyár, s áttetsző kékjére árnyék vetül.
Lassan érkezik, harmata szelíden hízelgő,
utolsó táncával fülembe lágyan hegedül.

Kecsesen jár, lábai már érintik a tölgyet, 
lebegő palástja könnyező pázsittakaró,
miként aranysárgává ruházza fel a földet,
ahogy jött, tovalibben, mint egy szélvész csavargó.

Betty
Betty képe

Hajnal

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Áttetsző fényében már táncol a hajnal,
pillangók szállnak, szívében ébred a táj,
az árnyék ábrándján mindent összekavar, 
parányi létében én megállítanám. 

Harmat száll, lassan öltözteti életét,
gyengéden oson, simogatja színeit,
elsuttogja hűsen távozó énekét,
magára hagyja legféltettebb kincseit.

Betty
Betty képe

Gyereksarok

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Parányi szívek édes otthona,
festett rajzokkal a gyerekszoba.
Ott, hol a színek életre kelnek,
hol csak neked, ékesen regélnek. 

A falon a hősök ismerősek,
mindig vágyakozva nézelődhetsz.
Minden este új mesét álmodhatsz,
s daliákká is bátran változhatsz. 

Betty
Betty képe

Áhítatos illúzió

Rovatok: 
Vers

Emlékszem az első találkozásunkra,
egy gyermek állt előtted felszabadulva,
vakmerő voltam és igen nagyravágyó,
kalandos álmodozó, csodára váró.

Beléd szerettem, s ahogy teltek az évek,
eltűntek a fényűző gyermeki képek,
nemes cél lettél sorsomnak ígéretén,
acélbiztos pont álmomnak igézetén.

Betty
Betty képe

Gyereksarok

Rovatok: 
Vers

Parányi szívek édes otthona,
festett rajzokkal a gyerekszoba.
Ott, hol a színek életre kelnek,
hol csak neked, ékesen regélnek.

A falon a hősök ismerősek,
mindig vágyakozva nézelődhetsz.
Minden este új mesét álmodhatsz,
s daliákká is bátran változhatsz.

Betty
Betty képe

Hasadj ezerszer

Rovatok: 
Vers

Szoktál nézni néha naplementét, 
s jártál áttetsző felhő peremén? 
Ébresztett már harmatos esőcsepp 
s szivárvány színe futott előtted?

Láttál felkelő napot lángolni, 
eltűnő házak között táncolni? 
S érezted már tüzes Hold melegét, 
miként öleli csillagseregét? 

Betty
Betty képe

Kóbor idő

Rovatok: 
Vers

Elmúlt egy esztendő, de Te, még mindig bennem élsz. 
Bár csillagok útján jársz, mégis, együtt, velem lépsz.
Arcod ma is, ha kell, jól tudom vállamon pihen. 
Minden gondolatod izzik, ég az ereimben. 

Rovatok: 
Vers

Lelkem egy darabja rám nézett...
Lehajolt. Átkarolt.
A magány legelviselhetetlenebb percében
nem szólt semmit, csak ott volt!
Némán. Esélyt adva!
Az elviselhetetlenhez hozzátette
a remény halvány kis sugarát.
Tündöklőn. Fényesen.
Tette ezt a maga akaratából.
Nem kérve, nem várva érte semmit!
A szeretet tiszta lángja volt.

Betty
Betty képe

Lelkem ébredése

Rovatok: 
Vers

Fáj... de már nem tudok sírni!
Fáj... de már nem tudok beszélni!
Összetört világ... kiégett pusztaság,
hangtalan szó... üvöltő némaság!
Elásott gyenge mag gyökerét keresi,
színtelen ég alatt Életét kergeti!
Könnyeim áztatta kiszáradt folyó,
sebekkel teli Lelkem, légy itató!
Gyötörj fájdalom, szaggasd lelkemet,

Betty
Betty képe

Törékeny másodpercek

Rovatok: 
Vers

Illanó létünkben, mennyit ér a holnap,
kapkodó lépések, csodája e kornak,
elmúlt években megélt eufória,
csillagösvényig tartó ceremónia.

Örvények tengerén élünk, sodor az ár,
csapzottan szárnyalunk, mint szűz vándormadár,
felbecsülhetetlen töredék az idő,
mozaikokból kirakott kormiliő.

 2019.08.08.

Oldalak