...még egyszer utoljára látnom kellett őt...
Nem tudtam és nem is akartam elmenni szó nélkül, mindenféle búcsú nélkül.
Hátra néztem és Ő ott állt a nővérével.
Találkozott a tekintetünk - utoljára - és én lassan elmosolyodtam...
Ez volt a legkevesebb és a legtöbb amit akkor és ott tehettem...
Pár pillanat volt csak az egész mégis két év története volt mindkettőnk szemében...
Nem akármilyen pillantás volt.
Aztán megfordultam és kisétáltam a teremből...utoljára...

2016. 06. 11.